Radicchio a szalmazsák alatt.
A veteményes egyik ritka lakója a radicchio vagy radikkió, esetleg vörös cikória. Lilásvörös és világos levelű saláta, kemény, ropogós, borsos ízű, enyhén kesernyés levelekkel.
Számos fajtája létezik, az egyik legkülönlegesebb a világos, vörös foltokkal díszített és rózsa formájú fejjel rendelkező ‘Variegato di Castelfranco’. A virágra emlékeztető fajta bézs-fehér levelein feltűnő borvörös ’spriccelt’ foltokkal azonnal megragadja a tekintete. A különlegesen szép fajta egy 18. századi nemesítés eredménye, a Rosso di Treviso radicchio és a fényeslevelű endívia keresztezésével jött létre. Előállítása ma is az olaszországi Castelfranco környékén folyik, innen ered az elnevezése.
Valamikor a földműves családok a felszedett salátát sötétben tartották az istálló szalmazsákjai alatt, hogy megvédjék a fagytól, ezzel ösztönösen is ráérezve a hajtatás módszerére. A növények szívrésze (a belső levelek) a klorofill hiánya miatt halvány, sápadt lesz és a keserű cikóriához képest élvezhető ízt nyer.
A ‘Variegato di Castelfranco’ íze kellemesen enyhe, szinte édes, csak kissé kesernyés. Őszi és téli szüretre júniustól augusztusig vethetjük a szabadföldön. A répaszerű gyökerek hajtatásra is alkalmasak, ősszel betakarítva és nedves földbe téve a sötétben kihajtanak.
