Botanikai-rendszertani útmutató hobbikertészeknek, ugyanis a tudományos növényneveket könnyen megtanulhatjuk, ha megértjük a jelentésüket.
Eleve olyan sok növénynevet kell megjegyeznünk és megtanulnunk, miért használunk akkor még latin elnevezéseket is? És egyébként is, mit jelentenek pontosan a latin növénynevek? A válasz egyszerű. A tudományos latin (néha görög) növényneveket azért használjuk, hogy segítségükkel az egyes növényeket besoroljuk, osztályozzuk, beazonosítsuk. Tudjunk meg hát többet a latin növénynevek jelentéséről az alábbi rövid, de igen hasznos botanikai útmutató révén!
Mik azok a latin növénynevek?
A növény hétköznapi elnevezésével ellentétben (amelyből tudvalevőleg több is lehet) a latin elnevezése egyedi. A tudományos latin növénynevek segítenek meghatározni mind a nemzetséget, mind a fajt, ami megkönnyíti a növények kategorizálását, osztályozását.
Ezt a binomiális nomenklatúrát (kettős nevezéktant) egy svéd természettudós, Carl Linné vezette be az 1700-as évek közepén. A növényeket hasonlóságaik (leveleik, virágaik, illetve terméseik) szerint csoportosította, ezzel egy természetes rendszert hozott létre, és ennek megfelelően nevezte el a növényeket. A nemzetségnév a tágabb fogalom, olyan, mintha a növény "vezetékneve" lenne, mint például személyek esetén a "Kovács". A faji megkülönböztető név pedig a keresztnévhez hasonlítható, személyek esetén például "János".
A két név ötvözésével egy egyedi elnevezést kapunk. Összefésüljük a tudományos latin növénynevek alkotóelemeit, a nemzetségnevet és a faj nevét: ennek eredménye egy egyedi botanikai megkülönböztető név minden egyes növény számára.
A két nomenklatúra közötti egyezés, hogy a latin növénynév esetén is a nemzetségnév áll az első helyen, és mindig nagy kezdőbetűvel írjuk. A kettős nevet alkotó második szó a specifikus (faji) megkülönböztető név, és kis kezdőbetűvel írjuk. A teljes latin növénynevet dőlt betűkkel vagy aláhúzással jelöljük.
Miért használunk latin növényneveket?
A latin növénynevek használata zavaró, bonyolult, sokszor elrettentő lehet a hobbikertészek számára. Van azonban egy nagyon jó ok a használatukra.
A növény nemzetségét vagy faját jelölő latin szavak olyan leíró kifejezések, amelyekkel beazonosítunk egy adott növényt. Segítségükkel meghatározhatjuk a tulajdonságait, jellemzőit. A latin növénynevek használatával elkerülhetjük azokat a félreértéseket, amelyeket a gyakran egymásnak ellentmondó és egynél több hétköznapi elnevezések okozhatnak.
A binomiális latinban a nemzetség egy főnév, a faj pedig egy leíró melléknév. Például az Acer a juhar (nemzetség) latin neve. Mivel számos különböző juhar létezik, kiegészítjük egy másik névvel (a faj nevével), hogy pontosan beazonosíthassuk. Tehát, amikor a kertész találkozik például az Acer rubrum (vörös juhar) névvel, tudni fogja, hogy egy ősszel élénkvörös színű lombozattal díszítő juharra kell gondolnia. Ez azért hasznos, mert az Acer rubrum ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy a kertész itt, Magyarországon tartózkodik éppen, vagy bárhol máshol a világon.
A latin növénynév tehát leírja a növény jellemzőit. Vegyük példaként az Acer palmatumot. Az "Acer" ez esetben is juhart jelent, míg a leíró 'palmatum', azt jelenti: "kéz alakú". Ez pedig a 'platanoides'-ből származik, amit azt jelenti, hogy "hasonlít a platánhoz". Azaz az Acer platanoides esetén olyan juharfáról van szó, amely hasonlít a platánhoz.
Amikor egy új növényvonal fejlődik ki, a további pontos meghatározásához szükség lesz még egy, csak rá jellemző kategóriára, elnevezésre is. Ekkor egy harmadik névvel (amely mondjuk utalhat a növény nemesített fajtájára) egészül ki a latin növénynév. Ez a harmadik név lehet a nemesítő neve, a növény származási helye, utalhat a hibridizációra, vagy lehet a növény egy adott egyedi jellemzője.
