A kertek lomját lerágó cserebogár rajzása idén már április közepétől várható – de a növényeket pusztító óriási kárt a következő három évben fogja csak okozni.
A teljes átalakulással fejlődő májusi cserebogár olyan rovar, amelynek tömeges rajzására csak háromévenként kerül sor. A cserebogárnak összesen hét törzse él a Kárpát-medencében, ebből Magyarországon három törzs található meg, amelyek különböző területeken élnek. A törzsek populációi egyszerre rajzanak, itt nálunk például háromévente, de a határainkon túl egyes törzsek négyévente. Magyarországnak ezért csak egy-egy területe érintett, kivéve, ha egy területen több cserebogártörzs is megtelepedett. A Mezőhírben megjelent 2015-ös kutatás alapján a rajzási évek törzsenként:
A májusi cserebogárnak hazánkban az V. a VI. és a VII. törzse található meg, amelyek fejlődése hároméves.
Az egyes törzsek rajzása más-más évekre esik:
V. törzs: 2010-2013-2016-2019-2022-2025
VI. törzs: 2011-2014-2017-2020-2023
VII. törzs: 2009-2012-2015-2018-2021-2024
A Mezőhírben megjelent térkép alapján beazonosítható, hogy melyik területen élnek a törzsek, azaz hol kell éppen rajzásra számítani. Például épp 2 generációval, azaz 6 évvel ezelőtt Pest-megyében volt óriási rajzás.
Hol kell tartani a cserebogár pusztításától?
Az országunk területén minden évben van valahol erős cserebogár-rajzás. Ha két egymást követő évben észlelhető erős rajzás, akkor ott a májusi cserebogárnak két törzse fordul elő (pl. Nyírség); ahol pedig minden évben rajzást tapasztalunk, ott mindhárom törzs megtalálható (pl. Somogy), írják a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének kutatói.
Leginkább ott kell tartani a májusi cserebogár fokozott rajzásától, ahol a terület alacsonyabb fekvésű, mint a környezete, a talaj pedig jól felmelegedő és kötött szerkezetű. A cserebogár ugyanis a talajban telel át és fő kártételét is ott végzi: a pajornak nevezett lárvája a gyökereket rágja és ezzel elpusztítja a növényeket.
Hogyan ismerjük fel a cserebogarat?
A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) imágója 23-30 mm hosszú, a potroh szelvényeinek oldalán háromszög alakú fehér szőrfoltok figyelhetők meg. A farfedője jellegzetes, elkeskenyedő nyúlványban végződik. A lábai vöröses színűek. A hím májusi cserebogár jelentősen eltér a nőstény kinézetétől, mert a csáplegyezője – mint egy óriásira nőtt szemöldök – jóval nagyobb. A májusi cserebogárpajorok minden gazdasági növény gyökerét károsíthatják. Ennél a fajnál az imágó is táplálkozik a leveleken.
Májusi cserebogár (hím)
Májusi cserebogár (nőstény)
Nemcsak egyféle cserebogár él Magyarországon, az alábbi fajok esetleg összetéveszthetők a legnagyobb kártevő májusi cserebogárral.
A közönséges vörhenyes cserebogár (Rhizotrogus aequinoctialis) elsősorban az Alföldön és a szomszédos domboldalakon fordul elő, inkább kötött talajon. A lágyszárú növényeket kedveli, mint a lucerna vagy a gabonafélék. 3 évig fejlődik a pajor a talajban, majd április elején, közepén kirepül. Az imágó nem táplálkozik, így ellene nem is nagyon lehet védekezni. (Közönséges vörhenyes cserebogár képe.)
A közönséges sárgacserebogár (Amphimallon solstitialis) inkább a laza és középkötött talajt kedveli. Két év alatt fejlődik a pajor kifejlett cserebogár imágóvá, nem is táplálkozik a felszínen. A lárva a lágy szárú növények gyökérzetét kedveli. (Közönséges sárgacserebogár képe.)
Közönséges sárgacserebogár
Az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) is jelentős kártétellel fenyegető faj (a pajor okozza a kárt a talajban lévő növényi részek megrágásával). Ez a faj a homok talajokat kedveli, de előfordulhat az is, hogy a májusi cserebogárral együtt él. Az erdei cserebogár kártétele, a gazdasági kár mértékét tekintve hasonló a májusi cserebogárhoz. (Erdei cserebonár képe.)
Erdei cserebogár (Udo Schmidt)
A kallócserebogár (Polyphylla fullo) a legnagyobb méretű cserebogár faj, ami hazánkban előfordul. Sötét színű, fehér foltokkal a szárnyfedőjén. Elsősorban a homokos területeken fordul elő, gyakori az alföldi szőlő és gyümölcs ültetvényekben. A faj 4 éves fejlődésű, május-júliusban rajzik. (Kallócserebogár képe.)
Kallócserebogár
A zöld cserebogár (Anomala vitis) hazánk déli részén, homoktalajon fordul elő, a Duna-Tisza közén és az Alföldön károsít. Az imágó elsődleges tápnövénye a szőlő, de a termesztett lombos fákat is kedveli. Mivel a bogár a szőlő és gyümölcsfák lombját fogyasztja, így a lárvák is a fák közelében kerülnek a talajba. Június-júliusban rajzik és az imágók képesek a teljes lombot lerágni, így néha csak a levélerek maradnak a fákon. (Zöld cserebogár képe.)
Így telik a cserebogár három éve
A talajban áttelelő imágók általában április végén, vagy május elején másznak elő a talaj felszínére, és azonnal szárnyra is kapnak. Először a hímek bújnak elő és őket pár nappal később követik a nőstények. A felszínre bukkanás környékén lévő fákat veszik először célba. A napsütéses reggeli órákban és az esti szürkületkor a legaktívabbak: körbe-körbe repkednek a fák koronája körül. A hűvös éjszakákat azonban a lombkoronában töltik, általában a falevelek fonákján kapaszkodnak meg.
A májusi cserebogár párzása a kirepülésüket követően, néhány napon belül megkezdődik. Az ellenük való védekezésre szinte csak ilyenkor van lehetőség, ugyanis amikor már a földben vannak, nem érjük el többet őket. A párzás után a nőstények 10-20-30 cm mélyen beássák magukat a talajban és itt 10-30 petét raknak le.
Bár csak 5-7 héten keresztül vannak a felszínen, ebben az időszakban többször is párosodnak, több alkalommal is ásnak járatot, többször petéznek. A lerakott petékből 4-6 hét múltán kelnek ki a lárvák, amelyek (hazánkban) három évig fejlődnek a talajban. Ezeket a lárvákat pajornak nevezzük.
A talajban nagyon sokat áskálódnak, vízszintes és függőleges irányban is. Három éven keresztül elsősorban gyökerekkel táplálkoznak és amikor harmadéves korukra kifejlődnek, akkor bábbölcsőt készítenek maguknak és bábbá alakulnak. Mindez általában augusztusban történik, és szeptemberre már ki is fejlődik az imágó a bölcsőben. Ősszel azonban már nem bújik elő, hanem a talajban telel át, és a következő év tavaszán jelenik csak meg. Innen pedig már ismerjük a történetet, minden kezdődik elölről.
A cserebogár kártétele
A cserebogár imágói megrágják a lombos fák leveleit. De a cserebogár kártétele nem itt a legjelentősebb, hanem a föld alatt, ahol a pajor táplálkozik. A petékből kikelő lárvák eleinte csak humusszal táplálkoznak, de egyre nagyobbak és egyre falánkabbak lesznek, így az összes lágy- és fásszárú növény gyökerét elfogyasztják. A második és harmadik életévükben már olyan sokat esznek, hogy komoly károkat okoznak a kertekben.
A májusi cserebogár lárváit és imágóit számos állat fogyasztja (gyéríti) előszeretettel, a cserebogár kártételét azonban a természetes ellenségei alig-alig képesek csökkenteni. Az ember azonban minden évben gyérítheti őket a saját kertjében, így a következő három évben csökkentheti a kártételüket.
Vegyszer nélkül a rajzás idején, a reggeli órákban gyéríthetjük a számukat, ha korán kelve a fáinkat jól megrázzuk, és a lepotyogott, a hidegtől még lassú és dermedt bogarakat összeszedjük, eltapossuk, s ha van baromfink, disznónk, akkor velük feletethetjük. Ez persze sokunknak barbár megoldás, azonban döntenünk kell három lehetőség között: vagy a cserebogár tönkreteszi a kertünket, vagy lepermetezzük a rajzó bogarakat, amely ugyanúgy a pusztulásukat okozza, azonban velük együtt sok más kerti lakó végét is jelenti, vagy a lerázásos módszert alkalmazzuk.
A kertünk talajában élő pajorokat, csimaszokat évről évre gyéríthetjük, amivel elérhetjük, hogy a növényeinket legalább ezek ne rágják alulról, de a rajzó bogarak több kilométeres körzetben is repkedhetnek, tehát tőlük a fáink nincsenek biztonságban, csak ha összefogunk a szomszédsággal és együtt felkészülünk a rajzásra.
