Száraz, meleg nyarakon tömegesen rajzik.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) az utóbbi években az egyik legjelentősebb mezőgazdasági kártevőnkké vált. Eredetileg a 40. szélességi foktól délre található Észak-Afrika és Eurázsia trópusi, szubtrópusi területeire koncentrálódott az elterjedése. A globális felmelegedés következtében az utóbbi 20-25 évben már Közép-Európában is rendszeresen jelen van ez a meleg- és szárazságkedvelő lepke. Vándorlepke, de az enyhébb teleken nálunk is áttelel. Megtelepedéséről még nem beszélhetünk, de délről történő bevándorlása szinte minden évben tömeges, amihez enyhébb telek után a hazai áttelelő populáció is csatlakozik.
Maga a lepke jellegtelen színű, szárnyfesztávolsága 25-30 mm. Alsó szárnyainak hátsó felén egy jellegzetes sötétebb harántsáv van, bagolyrajzolata halvány. A hernyó kb. 4 cm-es, fénykerülő, színe a világoszöldtől a sárgán, lilán át a feketés zöldig változhat. Fő ismertetőjegye a háton és a potrohszelvények oldalán hullámosan végighúzódó pászta. Bábja világosbarna, kúpos, fedett báb.
A gyapottok-bagolylepke szélsőségesen mindenevő. Tőlünk délre a gyapotot károsítja, nálunk a kukorica, a cirok, az őszi káposztarepce, a búza, a napraforgó, a dohány, a bab, a borsó, a szója, a lucernafélék, a paprika, a paradicsom, a muskátli, a krizantém a fő tápnövénye.
Mindig azokra a helyekre vándorolnak Európa-szerte, ahol a növényzet éppen virágzik, mivel a hernyók a bimbókon, virágokon, terméseken fejlődnek ki. Tömeges rajzásakor mindent megtámad, így gyümölcs- és erdészeti kártevőként is ismertté vált. Főként a virágot és a termést pusztítja, de a levelet is elfogyaszthatja. A hernyók előszeretettel rágják be magukat a termésbe, hazánkban pl. a kukoricacsövekbe, majd egész sorokban rágják ki a szemeket.
A gyapottok-bagolylepke báb vagy hernyó alakban telel a talajban. Az első egyedek május folyamán jelennek meg. A lepkék tojásrakása folyamatos, a petéket a levélre, virágokra, kukoricánál levélre, címerre, bibeszálra, a csuhélevelek csúcsára helyezik el. A kártevőnek akár 2-3 nemzedéke is lehet hazánkban.
A hatékony védekezéshez fontos a rajzás időpontját meghatározni szexferomon csapdákkal és fénycsapdákkal. A hernyók kártétele elleni védekezést már az imágók rajzásával egyidejűleg meg kell kezdeni. Ugyanis miután a hernyók berágnak a virág vagy termés belsejébe, már elérhetetlenek számunkra. A lárvakelés (tojásrakás) a rajzáscsúcsot követően 4-7 napra várható, ha a hőmérséklet 25 °C feletti. Ekkorra kell időzíteni a védekezést. Leginkább az imágók és a fiatal hernyók irthatók eredményesen.
Kémiai védekezés a kultúrában engedélyezett készítményekkel: kitinszintézis gátlókkal, valamint lárva- és tojásölő hatással is rendelkező szerekkel történhet.
Biológiai védekezéshez Bacillus thuringiensist tartalmazó "biopreparátumokat" alkalmazhatunk. Eredményes lehet a tojásparazita fürkészdarázs fajokkal (Trichogamma pintoi és Trichogamma evanescens) történő védekezés is. Gyérítésére ajánlhatók a feromoncsapdák, amelyeket a lombokra kell akasztani.
