Amint beköszönt az ősz, sok kertész úgy kapja elő az ásót, mintha hadüzenetet küldött volna a kertnek. „Na most aztán mindent kiásunk, ami hagymás, gumós vagy gyökeres!” – hangzik a csatakiáltás, majd indul a nagy őszi földmunkálat. De vajon tényleg mindent fel kell szedni ősszel? Vagy a kert néha jobban járna, ha kicsit kevesebbet piszkálnánk?
Az ásóláz csapdája – amikor a lelkesedés több kárt okoz, mint hasznot
A „mindent kiásunk” hozzáállás nemcsak felesleges, de sokszor káros is. Vannak növények, amelyek kifejezetten szeretik, ha a helyükön maradnak, és így biztosabban átvészelik a telet. Ha minden hagymát, gumót és rizómát kihúzunk, azzal sok felesleges munkát és stresszt okozunk – magunknak is, a növénynek is.
A tél bajnokai – növények, amiket jobb békén hagyni
- A legtöbb télálló díszhagyma (pl. díszhagyma, nárcisz, tulipán) nyugodtan maradhat a földben. A hideg még jót is tesz nekik: erősebben virágoznak tavasszal.
- Szintén maradhatnak a hagymás évelők, mint a gyöngyike vagy a jácint, amelyek kifejezetten szeretik a téli pihenőt a talajban.
- Egyes gumós évelők, például a dáliák, csak a fagyérzékenyek közül kívánnak kiemelést. Ha viszont enyhe telekkel jellemzett vidéken lakunk, gyakran a földben is áttelelnek.
A fagy áldozatai – ezek tényleg nem maradhatnak kint
- A fagyérzékeny növényeket, mint a kardvirág, kanna vagy a dáliák gumói, valóban nem hagyhatjuk kint. Ezeket érdemes óvatosan felszedni, letisztítani, majd fagymentes helyen teleltetni.
- Ugyanez vonatkozik azokra az egzotikus fajokra, amelyek hazai körülmények között nem bírják a mínuszokat.
Az arany középút titka – a mértékletesség kertészei túlélőfegyvere
A kertészetben is igaz: a túlzás sosem jó. Nem kell mindent kiásni, de nem is hagyhatunk mindent sorsára. A trükk abban rejlik, hogy ismerjük a növényeink igényeit. Így elkerülhetjük a felesleges munkát és azt a pillanatot, amikor tavasszal rájövünk: a kedvenc virágaink helyén csak üres föld maradt.
Őszi bölcsesség – amikor az ásó helyett az eszünket használjuk
Az ősz nem arról szól, hogy hadjáratot indítsunk a kert ellen. Inkább arról, hogy okosan döntsünk: mit hagyunk békén, mit óvunk, és mit emelünk ki. A kert hálás lesz érte, mi pedig több időt tölthetünk a diótöréssel, sütőtöksütéssel – és kevesebbet az ásóval.
