Az örökzöldektől a lombhullatókig.
A talajtakarók hajtásokkal terjednek, gyorsan sűrű szőnyeget képeznek, amelyekkel aztán csak kevés tennivalónk akad. Az évelő talajtakarók tökéletes választást jelentenek a fák, bokrok, sövények alatti szabadon álló területek befedésére. Nagy előnyük, hogy nem engedik előtörni a gyomokat.
Örökzöld talajtakarók
A legtöbb ember olyan talajtakaróra vágyik, amely örökzöld és így egész évben mutatós. Egyike ezen fajoknak a japán kövérke (Pachysandra terminalis). Március-áprilisban hozza nem túl dekoratív, de helyes, fehér virágait.
Egy másik faj az indás berkipimpó (Waldsteinia ternata), amely különösen robusztus és zölden maradó kúszónövény, tavasszal szép sárga virágokkal is díszít.
A kis meténg is klasszikusnak számít. Tavasszal hozza fehér vagy lilás virágait, de gyakran még nyáron is szirmot bont egyszer.
Ugyancsak kedvelt a borostyán (Hedera helix), a keserűfű (Persicaria) és az erdei perjeszittyó (Luzula sylvatica). Ezek a fajok is kedvelik az árnyékot.
Lombhullató talajtakarók
Télen ugyan kopárak, de az év legnagyobb részében igen mutatósak a lombhullatók is. Az alábbi fajok a sötétebb sarkokban is megélnek:
• Erdei szamóca (Fragaria vesca)
• Tündérvirág (Epimedium)
• Indás ínfű (Ajuga reptans)
• Labradori ibolya (Viola labradorica)
• Orvosi tüdőfű (Pulmonaria)
• Gólyaorr (Geranium)
• Tűzgyöngyvirág (Heuchera)
• Turbántok (Tiarella)
• Kereklevelű kapotnyak (Asarum europeum)
• Palástfű (Alchemilla)
Az ápolásuk, karbantartásuk igen egyszerű. Amikor túlságosan elvadulna a növény, vágjuk kicsit vissza. Elegendő évente néhány alkalommal trágyázni a virágzó fajtákat, így gazdagabban hozzák virágaikat. A talajtakarókat gyakorlatilag bármikor ültethetjük, ha a föld nem fagyott. Érdemes előtte egy vastag komposztréteget a talajba keverni és kigyomlálni a területet.
