A komposztálás a kertészkedés egyik legzöldebb és legdicséretesebb gyakorlata: hulladékból humuszt varázsol, csökkenti a szemét mennyiségét és értékes tápanyagokat juttat vissza a talajba. De vajon igaz, hogy minden, ami zöld, egyenesen a komposztba kívánkozik? Sokan úgy gondolják, minél többféle növényi anyag kerül a kupacra, annál jobb lesz az eredmény. A valóság azonban ennél árnyaltabb – és bizony a túl sok jó is ártalmas lehet.
A komposzt nem varázskazán
A komposztálóban a mikroorganizmusok szorgoskodnak azon, hogy a szerves anyagokat lebontsák. Ehhez megfelelő arányokra van szükség: a „zöld” (nitrogénben gazdag, pl. fűnyesedék, konyhai zöldhulladék) és a „barna” (szénben gazdag, pl. száraz levelek, szalma) anyagok kiegyensúlyozott elegyére. Ha túl sok a zöld, a halom befülled, büdösödik, rothadásnak indul. Ha túl sok a barna, akkor évekig sem bomlik le rendesen. A kulcsszó tehát az egyensúly.
A komposzt fekete listája
Nem minden, ami szerves, való a kupacra. A diólevél például a benne található juglon miatt gátolhatja a növények fejlődését, és lassítja a komposztálódást. A beteg növényi részek, például a gombás paradicsomszár, a moníliás gyümölcs vagy a lisztharmatos levelek pedig fertőzést hurcolhatnak vissza a kertbe. Ugyanígy a citrusfélék héja lassan bomlik, a túl sok kenyér, tészta vagy főtt étel pedig rágcsálókat vonz. Egy kis odafigyelés nélkül a komposzt hamar ellenséggé válhat barát helyett.
Amikor a túl sok jó dolog is baj
Sokan hajlamosak mindent a komposztra dobni, amit csak lehet: hegyekben áll a fűnyesedék, zsákokban hordják a lehullott gyümölcsöt, vagy épp az összes konyhai zöldhulladék egy kupacba kerül. Ilyenkor a rendszer felborul, és a komposzt inkább bűzös masszává alakul, mint tápanyagban gazdag humusszá. A túl sok zöld gyorsan anaerob környezetet teremt, ami rothadáshoz vezet. A túl sok gyümölcs savasodást okozhat, ami szintén nem tesz jót a mikroorganizmusoknak.
A jó komposzt titka – mérték és változatosság
A komposzt akkor lesz igazán értékes, ha apránként, változatos alapanyagokból áll össze. Rétegezzünk: egy réteg fűnyesedékre tegyünk száraz levelet vagy aprított gallyat. A konyhai zöldhulladékot keverjük szalmával vagy faforgáccsal. Ne felejtsük el néha átforgatni a kupacot, hogy oxigénhez jussanak a lebontó szervezetek. És ami talán a legfontosabb: ne akarjunk mindent egyszerre beledobni – a komposzt türelmes munka, nem gyors varázslat.
Zöld arany – de csak okosan
A komposzt valóban a kertész „zöld aranya”, de csak akkor, ha ésszel bánunk vele. A túlzás, a mértéktelenség és a „mindent bele” hozzáállás hosszú távon többet árt, mint használ. Ha megtaláljuk az arany középutat, a kertünk meghálálja: morzsalékos, illatos humuszt kapunk, ami valóban életet lehel a talajba. És így válik a komposzt nemcsak hulladékcsökkentő praktikává, hanem a kert fenntartható motorjává.
