Utóérő.
Több olyan zöldség és növény terem a kiskertben, amely akkor is beérik, ha már leszedtük. A paradicsom is épp ilyen. Nemrégiben Tóth Vera mutatta be a nagyjából 5 hét leforgása alatt zöld színűből élénk pirossá vált paradicsomjait. A következőkben arról mesél, hogyan, milyen helyeken tárolta ez idő alatt a terméseket.
Párommal kaptunk pár tő paradicsomot a szomszéd nénitől, beültettük nagy cserepekbe és a teraszon tartottuk. Kimaradt néhány és azokat nyár elején, vagyis kicsit későn, a virágoskertbe tettük. Meglepetésünkre sokkal jobban érezték magukat a félárnyékos helyen, mint a napos teraszon (ahol állandóan pátyolgattuk). Hatalmasra nőttek, tele lettek terméssel, ellentétben a félve őrzött teraszdíszünkkel.
Október elején jött pár hidegebb éjszaka és nem szerettem volna, hogy megfagyjanak, így leszedtem őket. Két lehetőség közül választottam: vagy elteszem savanyúságnak (amit személy szerint nagyon szeretek), vagy megpróbálom beérlelni befőttesüvegben (erről a szomszéd nénitől hallottam) és az utóbbi mellett döntöttem.
Október 4-én szedtem le teljesen zölden és picit több mint egy hónap kellett az éréshez.
Konyhában tartottam a szekrény tetején, ahol nap nem érte, de világosban volt – kedves "dekorációként". A hőmérséklet a konyhában kb. 20 fok körül van.
Tettem a spájzba is egy régi zsírosbödönbe, az teljes sötétben, sokkal hidegebb helyen volt, de az is szépen érik.
Amire figyeltem, hogy tiszta, sérülésmentes paradicsomokat tettem el, és az üvegek száját egy papírtörlővel legumiztam az esetlegesen megjelenő muslicák ellen (nem jöttek, de gondoltam, jobb megelőzni).
