Még az elvileg fagytűrő kerti növényeink is szenvedhetnek fagykárt. Lássuk, hogyan tudunk ez ellen védekezni!
Hamarosan ránk köszönt a tél. Most, novemberben még csak alkalmanként hűlt 0 °C alá az éjszakai hőmérséklet. Kertünkben, a mérsékleten fagytűrő növényeinket azonban érdemes felkészíteni a téli, hosszabb fagyos időszakra.
Az, hogy egy növény miként telel át, számos genetikai és növényanatómiai tényezőtől függ. Emellett azonban vannak olyan tényezők is, melyek szintén nagyban befolyásolják az egyed télállóságát. Kezdjük ez utóbbival. Tapasztalhatjuk, hogy egy gyümölcsfa vagy díszfa tavasszal bizonyos részein - főleg az ágvégeken - visszafagy.
Itt eredendően egy fagytűrő növényről beszélünk, ám mégis gyakori, hogy ezek is fagykárt szenvednek. Ennek oka, hogy az előző évi fiatal vesszők nem megfelelő fejlődési fázisukban teleltek be. Azaz, ha a fiatal, az évi hajtás nem tud megfelelően megfásodni az első fagyok beálltáig, akkor az a vessző valószínűleg fagykárt fog szenvedni.
Ez ellen nagyon védekezni nem tudunk, hiszen az főleg időjárásfüggő, hogy mikorra fásodik be egy vessző. Annyit lehet segíteni a dolgon, hogy augusztus elejétől már nitrogéntartalmú műtrágyát nem adunk növényeinknek. Ez ugyanis fokozza a hajtásnövekedést, ami nyár végén előnytelen, hiszen a fásodásra már kevés az idő.
A fenyőfélék többsége – tuják, ciprusok, borókák, vagyis az örökzöldek – is fagytűrők nálunk, ám ez a fagytűrés is relatív. Mivel e növényeken télen is van lomb, ezért télen is szükségük van vízre, ami nagy hidegben jéggé fagy a talajban, ezért felvehetetlen a növény számára. Tehát van víz, de még sincs. Az örökzöldek tavasszal láthatóvá váló pusztulása két fő tényezőre vezethető vissza. Egyik az előbb említett relatív téli vízhiány, a másik, ha a levelekre ráfagyott havat ütögetéssel távolítjuk el. Ekkor ugyanis olyan mértékben sérülnek a levelek, hogy a sok sebzésen kipárolgó víz miatt szárad ki tavasszal a növény.
Mindkét probléma megelőzhető: az örökzöldek töveit takarjuk lombbal, hogy nehezebben fagyjon át a talaj, így maradjon benne folyékony halmazállapotú víz. A havat pedig csak a frissen rázzuk le a fákról, azt, ami már kissé megolvadt, majd ráfagyott, azt már inkább hagyjuk rajta.
Sajnos, a gyakorlatban nagyon elterjedt, de sokszor fóliával történő takarás többet árt, mint használ. Az ezzel betekert növények könnyen befüllednek, és megrothadnak tavaszig, mivel a legkisebb felmelegedés, pár órás napos idő hatására is a fólia alatt magasra szökik a hőmérséklet. Az sem segít, ha a fóliára lyukakat készítünk, mert a szellőzést megoldja ugyan, de a gyakori és szélsőséges hőmérséklet-ingadozások ebben az esetben is károsítják a növényeket.
