Kiderül, hogy a levélrügyek vagy a virágbimbók bírják-e jobban a kritikus napokat.
A tavasz nem könnyű időszak a kertészek számára. A hangulatunk ilyenkor az eufória és a teljes kétségbeesés között ingadozik attól függően, milyen időjárás várható a meteorológiai előrejelzések szerint. A magasabb hőmérsékleti értékek és az egyre hosszabb nappalok meghozzák a reményt, hogy a télnek immár befellegzett, míg a váratlan késői fagyok és viharos gyorsasággal érkező hidegfrontok aggodalommal töltenek el bennünket azok miatt a növényeink miatt, amelyek a hosszú téli álmukból épp csak elkezdtek magukhoz térni. A tavasszal virágzó fák és cserjék különösen akkor kerülnek veszélybe, amikor a hőmérséklet hirtelen nagyot zuhan.
Van egy jó hírünk
De kezdjük a jó hírrel. Egy hirtelen jött és rövid ideig tartó késői fagy hatására nem valószínű, hogy elfagynának vagy tartós károsodást szenvednének a fáink és cserjéink, bár a legbuzgóbb levél- és virágkezdemények valóban ki vannak téve ennek a veszélynek. Ezzel szemben ha a szélsőséges időjárás elhúzódik, ez már képes arra, hogy elpusztítsa vagy súlyosan károsítsa a virágos fákat és cserjéket. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban a tavaszi fagyos periódusok nagy része mindössze azzal a következménnyel jár, hogy némi késést, lemaradást okoz az érintett növények tavaszi megújulásában. A legtöbb fa és cserje tehát helyrejön az ilyen jellegű károsodások után; kivételt képez, ha olyan kertészeti változatról van szó, amely kifejezetten érzékeny a fagyra.
A döntő tényező annak megítélésében, mennyire képes elviselni a késői fagy következményeit egy rügyeit bontogató fa vagy cserje, az az, hogy milyen messzire jutott már a téli álomból, azaz a nyugalmi időszakból történő ébredezés útján. Ha a levélrügyek még mindig meglehetősen kicsik és épp hogy csak kezdtek kipattanni, akkor megnyugodhatunk. Még ha a levelek el is kezdtek kihajtani, jó, ha tudjuk, hogy még csak a rügyfakadás első fázisról van szó. Amint az időjárás újra felmelegszik, a fák és cserjék egy újabb garnitúra levélrüggyel kezdik meg ismét a kibontakozást. Jóllehet a levélügyek jobban bírják a fagypont alatti értékeket, mint a virágrügyek, ennek ellenére előfordulhat, hogy a levelek a fagy hatására megbarnulnak vagy torzulnak. Miután azonban a növény túljut a lombfejlődés időszakán, a fagykár nyomai valószínűleg már nem is lesznek láthatók rajta. Mindenesetre a növény szénhidrát-forrásait kimeríti, hogy másodszor is nekidurálja magát a lombosodásnak, így nem árt támogatnunk azzal, hogy a következő vegetatív időszakban segítünk neki pótolni a hiányzó tápanyagokat.
És van egy rossz hírünk
A rossz hír ugyanakkor, hogy a virágrügyek sokkal érzékenyebbek, így nagyobb kárt tehet bennük az alacsony hőmérséklet és a jég. Ha a virágrügyek kikerülve a nyugalmi állapotukból már láthatóan elkezdtek duzzadni, akkor megtörténhet, hogy arra az évre búcsút mondhatunk a virágzásnak. Különösen igaz ez az olyan növényeknél, mint a hortenzia, mivel bizonyos fajták az idősebb, már fásodó vesszőkön hoznak virágrügyeket. Ha a bimbók ezeken már kifejlődtek, egy kemény fagy olyan súlyos csapást mérhet rájuk, amelynek következtében drasztikusan lecsökken (ha éppen nem a nullával lesz egyenlő) a virágzásra még képes bimbók száma. Ez a virágos díszfák és -cserjék esetén érthetően hatalmas csalódást okoz, nem beszélve gyümölcstermő fákról és bokrokról, amelyeknél virágok hiányában a termésfejlődés sem tud megindulni.
