Izgalmas, szubtrópusi növény, amelynek a házikerti termesztése nem bonyolult, viszont a szüretre csak 4, azaz négy napunk van. Megmutatjuk, mikor.
Az okra, más néven bámia termesztése meglehetősen egyszerű kerti foglalatosság. Ennek a szép, szubtrópusi konyhakerti növénynek a termései gyorsan érnek, különösen, ha hosszú, meleg nyári hónapok elé nézünk, amelyet a növény igencsak kedvel. Az okra termésének betakarítása azonban egy kis fortélyt igényel, mivel arra akkor kell sort kerítenünk, mielőtt a hüvelyek / toktermések megkeményednek. A termesztéséről korábban már itt írtunk >>
Hozzávetőleg mindössze négy nap áll a rendelkezésünkre a virágzástól számítva addig, amíg az okráról szüretelhetünk. Az okra terméseit kétnaponta be kell takarítanunk az utolsó darabig ahhoz, hogy újra teremjen. Ezt általában elvégezhetjük akkor, amikor például a zöldbab vagy a sárgahüvelyű bokorbab termését is begyűjtjük. A legegyszerűbb, ha automatikusan a szokásunkká válik kimenni a kertbe és leszedni a beérett tokterméseket.
Honnan tudjunk, mikor érett az okra?
Az okrát akkor arassuk le, amikor a termések 5-7 cm hosszúak. Ha halogatjuk a leszedésüket, túl hosszúra nőnek, megkeményednek, fássá válnak. A leszedett terméseket nejlonzacskóba téve a hűtőben tároljuk. A hűtőben körülbelül egy hétig tarthatók el. Ha olyan sokat termeltünk be, amennyit ennyi idő alatt nem tudunk elfogyasztani, le is fagyaszthatjuk. Ne feledjük hát, hogy az okra folyamatos, rendszeres betakarítást igényel.
Hogyan szedjük le az okra termését?
Az okraszüret egyszerű dolog. Mindössze annyi szükséges hozzá, hogy próbából a nagyobb toktermések közül egyet-kettőt éles késsel vágjuk ketté.
Ha azt tapasztaljuk, hogy nehéz kettévágni a termést, akkor elszalasztottuk a lehetőséget, hogy aznap okrát takarítsunk be. Ezeket a túl öreg terméseket távolítsuk el a növényről. A növényen hagyott idős termések elszívják ugyanis a növénytől az értékes tápanyagokat, amelyek a fiatal, új toktermések fejlődéséhez szükségesek. Ha a toktermések még zsengék, puhák, akkor ehetők; egy éles késsel vágjuk le közvetlenül a termés alatt.
Mivel okra önbeporzó növény, néhány toktermést megtarthatunk magnak a következő évre. Ezzel bebiztosíthatjuk az újbóli bőséges termést. Ha tehát szeretnénk néhány toktermést magnak megőrizni, a betakarítás helyett hagyjuk a növényen, és akkor szedjük le azokat, amikor azok már teljesen érettek, szinte szárazak. Ne feledjük, hogy ez kerülendő, ha az a tervünk, hogy étkezési célra még további terméseket szüreteljünk az adott tőről. A növényen érni hagyott toktermések ugyanis lelassítják, gátolják az új termések kifejlődését.
