Mi fán terem a bámia?
Az Afrikából származó okra (más néven bámia) Egyiptomban már 3000 éve termesztett, hazánkban mégis csak kevesen ismerik. Az okra egyéves, félfás, elágazó szárú növény, 60-100 cm magasra is megnő, a mályvafélék közé tartozik. Leginkább egy zöld paprikára emlékeztető termései, és nagy, látványos, főként éjszaka nyíló sárga virágai vannak.
Ennek a növénynek nagyon magas a hőmérséklet igénye, a magok is csak 18-20 °C-os hőmérsékleten kezdenek el csírázni. Épp ezért elég, ha májusban vetjük el a magokat végleges helyükre, mert az okra nem bírja az átültetést. Lehetőleg úgy szórjuk el a magokat, hogy a palánták között maradjon legalább 30-40 cm sor és tőtávolság. Kísérletezhetünk a palántaneveléssel is, ilyenkor április elején ajánlatos elszórni a magokat, de készüljünk fel arra, hogy nagyon lassan csírázik, és kiültetés előtt 8-10 napig edzeni kell a palántákat fokozatos szoktatással, gyakori szellőztetéssel.
A május végén elvetett magok már június elején kikelnek, és ha elég meleg nyári napok következnek, a növény gyorsan fejlődésnek indul. A fiatal palántákat rendszeresen kell öntözni, fontos az egyenletes vízellátottság. Soha ne locsoljuk jéghideg csapvízzel, erre érzékeny!
Virágzás után 4-6 nappal már kezdhetjük is a szedését. Folyamatosan szedjük a nyúlánk tokterméseket, mert a megöregedett zöldségek értéktelenek. A zsenge termésből készülhet leves, pörkölt, de lecsó vagy savanyúság is. A szüretelés július végétől szeptemberig eltarthat. Egy tő okra 30-40 tokot terem. Görögországban és Cipruson még zöldesbarna színű magjait is hasznosítják, olajat sajtolnak belőlük vagy kávépótlóként fogyasztják őket.
