Az olaj minősége az olajfa fajtájától, a bogyó érettségétől és feldolgozásának módjától függ. Segítünk az olajok közötti választásban.
Az nem úgy megy, hogy az ember elmegy olívaolajat venni. A kisebb boltokban is legalább 3 fajtája kapható, és nem csak az árukban van különbség. Ez a teljesen kezdő olíva-fogyasztó esetén meglehetős zavart tud okozni, így nem árt, némi előtanulmány.
Az olaj színe leginkább az olajfa fajtájára utal, a zöldtől egészen az aranybarnáig változhat. Az olaj nívóját nem a szín adja, azt bármelyik ügyes vegyész egy-kettőre megoldja, hanem a bogyó érettsége, minősége és a feldolgozás formája. Minél feketébbre érnek az olajbogyók, annál jobb minőségű olajat tudnak belőle előállítani.
Extra szűz
Akkor nevezhető extra szűznek egy olívaolaj, ha oldószer és hőhatás nélkül, csupán saját súlyából származó ülepítéssel és centrifugálással sajtolják ki a bogyóból az olajat. Így megőrzi eredeti zamatát és vitamintartalmát, gazdag telítetlen zsírsavakban és antioxidánsokban, ami nagyon jó.
Szűz
A "sima" szűz olívaolajok feldolgozása megegyezik az extra szűz eljárással, de gyengébb minőségű bogyókból készül. A minden jelző nélküli olívaolaj viszont már átesik hőkezelésen és szűrésen is, íze jóval diszkrétebb, mint az extra szűz olajé, ezért a kezdő fogyasztók először talán ezt próbálják ki.
És a maradék
Szerencsére a mediterrán tájakon élők nagyon takarékos népség: az olajbogyó sajtolása után keletkezett "zaccot" sem dobják a kukába, oldószerrel kinyerik a még menthető maradványolajat és sansa (pomace, orujo) néven árusítják. Persze szigorúan csak a saját országhatáraikon túl... Ez nem véletlen van így, diplomatikusan fogalmazva a sansának egészségre gyakorolt kedvező hatása a tudomány mai állása szerint nincs, egyetlen előnye, hogy olcsó.
