2 az 1-ben: cserepes és kerti növényként is tarthatjuk.
Aki könnyen gondozható késői virágzót keres, rátalál az őszi kőtörőfűben. A levéldísz évelő különböző fajtái cserépben és a kertben egyaránt jól érzik magukat.
A kőtörőfűfélék családjának sok jeles képviselője van. Az alig 40 cm magas évelőnek egy védett helyen, fák alatt és laza, humuszos, mészszegény, jó vízáteresztő talajra van szükség. A szeptembertől novemberig tartó virágzáshoz, feltéve, hogy tavasszal szakszerűen, a késői fagyok után ültettük el, és alaposan megtrágyáztuk.
A kőtörőfűnek csak most kerültek fókuszba a nagyvirágú és színpompás japán fajtái. Egyedi különlegességnek számítanak a ’dai-monjisou’-nak nevezett, későn kihajtó növények: a nyár folyamán szép formájú és színezetű levelekkel díszítik az ágyást, gyönyörű virágzatuk pedig októberben nyílik, amikor a kerti évad majdnem véget ér. A sok apró virágból álló bugák színskálája a sárgászöldtől, halvány-sárgától és fehérestől a rózsaszínes árnyalatokon keresztül a bíborvörösig terjed.
A japán kőtörőfű-fajták gyűjtőknek szánt növények, és csak korlátozott számban forgalmazzák. Aki azonban sikeresen betelepítette a kertjébe, a fészket tőosztással tavasszal szaporíthatja.
Az őszi kertben a kis csoportokba ültetett téltűrő őszi kőtörőfű nagyon jól kombinálható japán törpejuharral vagy más olyan cserjével, amelyik változatos lombszínnel rendelkezik.
Szép összhatást kapunk akkor is, ha páfránnyal, tűzgyöngyvirággal, püspöksüveggel, májvirággal vagy árnyliliommal társítjuk.
Denali National Park and Preserve
A kerttulajdonosok örömére az őszi kőtörőfű nem túlságosan érzékeny a kártevőkkel és a betegségekkel szemben. Ha mégis előfordul, hogy megtámadja a vincellérbogár, amelyek a leveleket megrágják, biológiai védekezés ajánlott.
Egy feltűnő hely a lomhullató bokrok és fák alatt ideális hely az évelő számára. Piros virágszáraival és barnás-vörös lombjával szép látványt nyújt.
