Van egy pillanat ősszel, amit minden kerttulajdonos jól ismer: a csendes kora délután egyszer csak hangos koppanások sorozatává változik. Nem szomszéd fúr, nem a macska ejt le valamit – hanem megindul a dióhullás. Ilyenkor a kertben sétálni kicsit olyan, mintha bukósisakban kellene: bármelyik pillanatban érkezhet egy újabb zöld golyóbis a fejünkre.
De mit lehet kezdeni ezzel a diódömpinggel, hogy ne a penész, a rovarok vagy a falevélhalmok vigyék el a dicsőséget?
Amikor a dió ágyúgolyóként érkezik
A dió héja zöld burkot visel, ami éréskor megbarnul és felreped. Sokszor viszont inkább dobja le magát a fáról, és a burkot nekünk kell eltávolítani. Ha ilyenkor nem szedjük fel időben, könnyen belerohad, megfeketedik vagy belül penészedni kezd. Ezért érdemes naponta átnézni a fa alját, különösen eső után, amikor gyorsabban indul be a romlás.
A dió és a falevelek örök szövetsége
Aki diót szedett már, tudja: a dió mindig megtalálja a legmélyebb avart vagy a legnagyobb csalánbokrot, hogy belepottyanjon. Mintha direkt bújócskát játszana. Éppen ezért praktikus lombseprűvel vagy gereblyével összegyűjteni a leveleket, hogy könnyebb legyen a gyűjtés. A lehullott zöld burkot is érdemes külön kupacba hordani – komposztba csak mértékkel kerüljön, mert magas a cseranyag-tartalma.
Szárítás – a siker kulcsa
A dió szeszélyes gyümölcs: ha nem szárad ki rendesen, kesernyés lesz vagy penészedik. Ezért a friss diót szellős, árnyékos helyen terítsük szét egy rétegben, és naponta forgassuk. A legjobb, ha rácson vagy hálón szárad, így alul-felül éri a levegő. Pár hét alatt elnyeri azt az állapotát, amit már örömmel ropogtatunk a téli estéken.
Tárolási praktikák
A megszáradt dió héjában akár hónapokig is eláll, hűvös, száraz helyen. Ha viszont megtörve tároljuk, zárható dobozban vagy üvegben a hűtőben van a legjobb helye – így megőrzi frissességét és nem avasodik meg idő előtt. A fagyasztóban szintén hosszú ideig eláll, ha nagyobb mennyiséget szeretnénk eltárolni.
Ha már túl sok a dió
Előfordul, hogy annyi dió hullik, hogy képtelenség megenni. Ilyenkor jöhetnek a kreatív megoldások: diólikőr készítése, süteményekbe darálva vagy ajándékba adva. A dió ráadásul nemcsak étel, hanem remek kézműves alapanyag is – gondoljunk a gyerekeknek készült dióbábokra vagy karácsonyi díszekre.
A dió és a kertész párharca
Ősszel kétféle kertész van: aki boldogan gyűjti a diót, és aki már a harmadik ládánál gondolkodik, hogyan menekülhetne el előle. De bármelyik csoportba is tartozunk, a dió minden évben megtanít egy fontos leckére: ha lehullik, nekünk kell lehajolni érte. És közben persze jókat nevethetünk azon, hogy mennyi trükköt bevet, hogy megnehezítse a dolgunkat.
