Lehetnek pettyegetett vagy bársonyos levelűek, virágaik lakmuszpapírként jelzik a talaj kémhatását.
A tüdőfű (Pulmonaria) nemzetségnek Európában 20 faja él, hazánkban az ’Új magyar füvészkönyv’, a népszerű növényhatározó szerint 4, amelyből 2 a gyakori.
A legismertebb honos tüdőfű a pettyegetett tüdőfű. Tudományos neve Pulmonaria officinalis, amely szó szerinti fordításában orvosi tüdőfüvet jelent. Nevét még az ókorban kapta, főzetét tüdőbetegségek gyógyítására használták. Közismertségét a pettyes leveleinek köszönheti: a gyakran áttelelő és a friss tavaszi és nyári levelein is jól látható világos foltok vannak.
Áttelelt pettyegetett tüdőfű
Pettyegetett tüdőfű levele
Az orvosi tüdőfű kora tavasztól virágzik, csoportos virágai eleinte pirosak, majd néhány nap múlva ibolyásak, végül kékek lesznek. Az antocianin növényi festék lakmuszpapírként, a pH-értékkel változtatja a színét, savasan piros, lúgosan kék. A virágok idegen beporzást igényelnek, a nektár olyan mélyen van, hogy csak hosszú szívószájszervű bundásméhek és lepkefajok jöhetnek nála számításba. A virág színe állítólag nekik jelez; a piros, még megporzatlan virágban sok a nektár, a kék, már termékenyített virágban alig maradt.
Pettyegetett tüdőfű virágok
Bársonyos tüdőfű
A pettyegetett vagy másik nevén orvosi tüdőfű a nyirkos üde erdők, patakvölgyek félárnyékos helyein érzi jól magát. Ha nagyon hasonló virágú, de keskenyebb és puhább levelű tüdőfűvel déli fekvésben, száraz erdőben találkozunk, akkor az a bársonyos tüdőfű: Pulmonaria mollissima. Ha még keskenyebb, lándzsás levelű, és a bíborpiros-égszínkék szirmait szélesebben kitáró, hasonlóan molyhos növényt találunk az erdőszélen, akkor az már nem a tüdőfű, hanem egy közeli rokon az erdei gyöngyköles: Aegonychon purpurocaeruleum.
Erdei gyöngyköles
