Aki valaha vetett petrezselymet, tudja: ez nem a türelmetlen kertészek sportja. Egyes magok heteken át hevernek a földben, mint akik álomba szenderültek, majd vagy megjelennek, vagy nem. Nos, az én idegeim ezt nem bírták. Miután harmadszor sem bukkant fel semmi azon a soron, ahol a petrezselyemnek kellett volna virítoznia, döntöttem: irány a paszternák!
Az életigenlő paszternák
A paszternák nem lacafacázik. Kicsit vastagabb magja van, mint a petrezselyemnek, de legalább tudja, mit akar: kicsírázni, fejlődni, gyökerezni, és végül örömet okozni egy tányér levesben. Két hét sem telt el, és szépen sorakoztak a kis zöld levelek. Nem kellett fohász egyeléskor. Ez a zöldség nem hisztizik.
Leveskaland: észrevette valaki?
Az első paszternákos húsleves után szándékosan nem mondtam semmit. Figyeltem a családot, mint egy kertész-pszichológus. Lapátolnak. Csend van. Megszólal a férjem: "Finomabb, mint szokott." A gyerek csak annyit mond: "Kérek még!" Szóval ha volt is változás, az bizony pozitív volt.
Petrezselyem-pártiság: jár neki a tisztelet
Ne értsük félre: a petrezselyem is csodálatos fűszer- és gyógynövény. Amikor kikel (ha kikel), szép, illatos és szuper a főzelék tetejére vagy petrezselymes krumpliba. De tény, hogy vetőmagfronton már-már nehezen kezelhető. A paszternák ehhez képest a megbízható nagybácsi, aki mindig jön, ha hívjuk.
Hétköznapi hős
A paszternák nem csak levesbe remek. Meg lehet sütni, pürének főzni, tepsiben krumpli mellé dobni. Csendes erő. Nem hivalkodó, de jelen van, és finom. Kicsit édesebb, kicsit díszesebb, de pont ez a karakter teszi emlékezetessé.
Szóval mi lett a tanulság?
Néha nem baj, ha az ember nem ragaszkodik a terveihez. A petrezselyem nem akart jönni. A paszternák viszont beugrott helyette. A leves pedig finomabb lett, mint valaha.
Kertészeti mantrám azóta: ha az élet petrezselymet szeretne, ültess paszternákot!
