Nálunk is megterem, ráadásul nem csak a magja fogyasztható.
Úgy tűnik, hogy a disznóparéjfélék családjába, azon belül is a libatopokhoz tartozó quinoa, magyar nevén rizsparéj egyre divatosabb élelmiszernövénnyé válik. A közismert gabonafélékhez, például a búzához, zabhoz vagy árpához hasonlóan a magjáért termesztik. A rizsparéj azonban nem gabonaféle, kalászt sem érlel. Apró, sötétvörös vagy lila virágai füzért alkotnak.
Olyan évelőről van tehát szó, amelynek legfőbb értékét ehető magja adja. A növényt őshazájában, azaz Peru, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, illetve Chile különböző területein már 3-4 ezer évvel ezelőtt is termesztették étkezési célra.
A rizsparéj egyre növekvő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet a 2013-as évet a "Quinoa Nemzetközi Évévé" kiáltotta ki.
A mag önmagában is teljes értékű fehérjeforrást jelent, ami különösen ideális teszi a vegán vagy vegetáriánus életmódot folytatók számára. A rizsparéj továbbá nem tartalmaz glutént, így a gluténmentes diétán lévők számára is kiváló választás. Mindezektől függetlenül bárki nyugodtan beiktathatja a napi étrendjébe. A mag gazdag aminosavakban és élelmi rostban, továbbá nagy mennyiségben tartalmaz vasat, magnéziumot, E-vitamint és káliumot.
A rizsparéj számos módon elkészíthető. Habár a piacokon vagy zöldségüzletekben egyelőre ritkán kapható, érdemes tudnunk, hogy a zöld részei, a levelei is ehetőek, bár általában a magját fogyasztjuk. Magában elkészítve is ízletes és laktató, de természetesen számtalan népszerű étel fontos hozzávalója lehet. A rizsparéj magjából liszt is készíthető.
A rizsparéj számára optimális termesztési feltételek
A rizsparéj melegkedvelő növény, amely a napos fekvést részesíti előnyben. Ugyanakkor a kánikula sem tesz jót neki; a 32 °C feletti hőmérséklet például már kifejezetten hátrányosan befolyásolja a fejlődését. Csíráztatáshoz az ideális talajhőmérséklet 15-23 °C. Éppen azért a rizsparéjt legjobb április végén, május elején ültetnünk. Talajának pH-értéke ideális esetben 6 és 7,5 közötti, állaga pedig laza, porhanyós, tápdús, jó vízelvezető.
A rizsparéj ültetése
A rizsparéj magja akkor alkalmas ültetésre, ha nem előmosott. A megtisztított mag ugyanis nem fog kicsírázni. A rizsparéj magját rendszerint nem beltérben vetjük el, hogy aztán a palántákat kiültessük. A gyakoribb az, hogy a magokat közvetlenül szabadföldben vetjük el. A talajt a magvetés előtt készítsük elő: lazítsuk, ássuk fel. Fontos, hogy a magok 5-6 mm-nél mélyebbre ne kerüljenek a talajba, a sorok közötti távolság pedig 25-35 cm legyen. A magok 4-10 nappal az elvetést követően csíráznak ki.
A rizsparéj gondozása
A rizsparéj kezdetben kissé igényes lehet, de ahogy fejlődik, annál könnyebb a gondozása. Mindenekelőtt szorgalmasan gyomláljuk az ágyását, hogy ne kelljen más növényekkel vetekednie az értékes tápanyagokért. A gyomlálás során legyünk körültekintőek: a fiatal rizsparéj például könnyen összetéveszthető az egyik leggyakoribb gyomnövénnyel, közeli rokonával, a fehér libatoppal. A rizsparéj eleinte nagyon lassú ütemben fejlődik, de amint eléri a kb. 30 cm-es magasságot, gyors fejlődésnek indul. A szárazságot jól tűri, ezért csak akkor szükséges külön is megöntöznünk, ha kifejezetten aszályos az időjárás.
A rizsparéj kártevői és betegségei
A magokat védőburok, egy keserű ízű fitokémiai vegyület, szaponin veszi körül, így a madarak és más nagyobb testű állatok nem szívesen fogyasztják. Amint a növény növekedésnek indul, a leveleit veszélyeztethetik rovarkártevők, mint például a különböző levéltetvek vagy földibolhák. Számos természetes módszert bevethetünk ezen kártevők elűzésére. Továbbá a meztelen- és házas csigák, illetve a hernyók is megtalálhatják a zamatos leveleket. Ezeket a hívatlan vendégeket akár kézzel is könnyen leszedegethetjük a növényről.
Van néhány betegség, amelyre fogékonyabb a rizsparéj. Ezek közé tartozik a peronoszpóra, illetve a palántadőlés. Könnyen megbetegíthetik továbbá a növényt a levélfoltosságot okozó gombák, a szárrothadás, bár ezek kevésbé gyakoriak, mint a peronoszpóra.
A rizsparéj betakarítása
Bár az üzletekben nem gyakori, a rizsparéj levele megfőzve, illetve salátákhoz adva is fogyasztható. A rizsparéj magja a csírázást követő 90-120 nap elteltével érik be a betakarításra. A magokat jellemzően akkor célszerű betakarítani, amikor a színük zöldről barnásra változik.
Az érett magok könnyen kiperegnek a füzérből. A betakarítás egyik praktikus módja, hogy a fejjel lefelé fordított füzérekből egy nagy méretű papírzacskóba rázzuk ki a magokat. Ezt követően az összegyűjtött magokat még külön kell válogatnunk a zacskóba került pelyvától. Ez a művelet némileg körülményes és időigényes lehet.
Ahogy említettük, a magokat egy szaponin nevű, kellemetlen ízű bevonat védi a madarak étvágyától, így fogyasztás előtt mindenképpen meg kell mosnunk. A magokat hideg vízzel öblítsük le, ugyanúgy, ahogy a rizst is le szoktuk öblíteni. Az öblítés során a maradék pelyvától is megszabadulhatunk. A rizsparéj magja légmentesen lezárt tartályban, fénytől elzártan legfeljebb hat hónapig eltartható. 20-22 növényről mintegy 1 kg magot tudunk betakarítani.
A kertben termeszthető rizsparéjfajták
A rizsparéjnak több mint 120, egymástól többé-kevésbé eltérő fajtája létezik. A legelterjedtebb fajták a fekete, vörös és fehér rizsparéj.
A fekete magvú fajták rendszerint főzés után is meglehetősen ropogósak, bár az ízük édesebb. A vörös rizsparéj levelét általában salátákhoz használják, mivel a főzés ellenére is megtartja az alakját. A fehér rizsparéj magja és levele a legideálisabb a főzésre, így ez a leggyakoribb a zöldségüzletek kínálatában is.
