Szépnek mondott kártevő étlapját bővítené.
Magyarországon 2004-ben írták le először az addigra már fél Európát ellepő amerikai lepkekabócát (Metcalfa pruinosa Say). Az első, budapesti észlelése óta sikerrel meghódította az országot, a kerteket, a közterületeket, az erdőket. Mivel melegigényes faj, így Európa déli részén terjedt el először – leginkább fás szárú növényeken, főként díszfákon károsított. Az utóbbi években hazánkban is jellemző forró, száraz, szinte afrikai nyarak tovább segítik térfoglalását.
A lepkekabóca szépnek mondott, kifejlett egyedei (imágói) 5-8 mm nagyságúak, szürkés-ezüstös színűek, két szárnyuk hegyesszögben, háztetőszerűen záródik, szemük sárga. Testük viaszporral borított, érintésre, mozgásra elpattannak, elugranak, bár repülni is tudnak.
Rajzásuk július közepén kezdődik, és egészen októberig eltarthat. Októberben lerakják tojásaikat a fás növények kéregrepedéseibe, tojás alakban telelnek. A zöldes színű, fehér viaszszállal borított lárvák májustól jelennek meg, 5 fejlődési alakjuk ismert.
A kártevő igazi „álom-menzás”, mindent megeszik. Rendkívül sok tápnövénye van (polifág), hazánkban is legalább 100 faj szerepel az étapján. Nem menekülhetnek előle a gyümölcsfák, a szőlő, a díszfák és a díszbokrok, de nem veti meg a lágyszárú növényeket sem, még a gyomnövényeken is megtelepedik. A közterületre gyakran ültetett növényfajok közül az ostorfán, vadgesztenyén, juharon, hárson, kőrisen, akácon, platánon, eperfán, borostyánon, tűztövisen gyakori. Házi kertekben őszibarackon, birsen is károsít.
Ha magát a rovart nem is látjuk, a kártételére akkor is fel fogunk figyelni. A csoportosan, telepekben élő kártevőre a levelek fonáki oldalán, vagy a hajtásokon kialakuló, nagy kiterjedésű, fehér, vattaszerű viasztömeg hívja fel a figyelmet. A telepek már május végétől (lárva-korától) megjelenhetnek. Mind a lárvák, mind a kifejlett egyed szívó szájszervű, szívogatásukkal gyengítik a gazdanövényeket. Fás növényeknél a hajtásvégek, azok zsenge csúcsai, a sarjhajtások és vízhajtások a kedvenc megtelepedési helyeik. Jelenlétét a növény felületén megjelenő ragacsos, fénylő mézharmat is jelzi. Ezen a mézharmaton még a fekete korompenész is megtelepedhet.
Amennyiben kertünkbe költözött a lepkekabóca, érdemes minden növényt tüzetesen átvizsgálni, hogy a fertőzési forrásokat felderítsük. Nem elegendő tehát egy-két fajt kezelni, mert vélhetően a kert egészében károsít.
A védekezés legfontosabb lépése, hogy a fehér viaszos telepeket a fertőzött hajtással együtt folyamatosan vágjuk le, és zsákban gyűjtve távolítsuk el a kertből, semmisítsük meg őket. Ezzel a módszerrel a mindenevő kártevő felszaporodása megelőzhető, egyedszáma egyensúlyban tartható.
A tél végi, enyhe, fagymentes napokon végzett lemosó permetezés a lepkekabóca fákon telelő tojásait elpusztítja (Biola-agro, Vektafid A/E szerrel végezhetjük).
Ne feledkezzünk el a biológiai védekezésről sem, természetes ellenségként hatékonyan alkalmazható, a legtöbb gazdaboltban kapható Neodryinus typhlocybae fürkészdarázs.
Ha növényvédőszerekhez nyúlunk, mindenképpen legyünk tekintettel az élelmezés-egészségügyi várakozási időkre! A lárvák és a kifejlett kabóca ellen felszívódó hatású rovarölő szerek alkalmazása célszerű, eredményes lehet pl. az Actara SC, Careo, Mospilan használata, de a lárvák elhúzódó kelése miatt ismételt kezelések nyújtanak csak megfelelő eredményt.
Végül, hogy valami jót is mondjunk az amerikai lepkekabócáról, említsük meg, hogy a kártevőt megfigyelték a Magyarországon is súlyos allergiás problémákat okozó parlagfüvön. Károsításával ugyan a parlagfű nem pusztul el, de a kabóca megakadályozza, hogy virágozzon, így közismert allergén hatása sem érvényesül.
