Salátába vele!
Az orvosi tüdőfű a borágófélék családjába tartozó, gyógynövényként is ismert faj. Március-májusban virágzik, érdekes módon egyetlen száron is többféle színű virágot figyelhetünk meg.
A tüdőfű fiatal virágai erőteljes rózsaszínűek, de néhány nappal később lilára, majd fényes kékre színeződnek. A színváltozás akkor kezdődik, amikor a virágok beporzásra kerülnek. Ekkor ugyanis a savas sejtek nedve lúgossá válik, így a piros festékanyag kékre vált. Azoknak a rovaroknak, akik a virágokban nektár után kutatnak, ez mintegy jelzésül szolgál, olyasmit üzen, hogy „itt már jártak, nincs több finomság a számodra”.
Leginkább a gyakori bundásméhek és poszméhek látogatják a növényt. Még alacsony hőmérsékleten is kereshetnek nektárt, mivel a „bundájuk” megvédi őket a hidegtől. Ezért a márciusban, vagy még korábban nyíló tüdőfüvet előszeretettel keresik fel.
Májusban vagy júniusban kis, magokkal teli termések fejlődnek a növényen. Még ilyenkor is segít az állatoknak a növény: a magocskákon kicsi, zsíros függelékek lógnak, amit a hangyák vadul rángatnak, behúzzák a bolyba és az utódokat etetik velük. Így a magok is jól tudnak terjedni, mert egy részüket útközben elpotyogtatják a rovarok.
Amennyiben a kertünkben szeretnénk tüdőfüvet nevelni, a legjobb, ha árnyékos-félárnyékos helyre ültetjük, például cserjék, fák alá. Ez a leginkább hasonlatos a természetes erdei élőhelyéhez. A fiatal leveleket salátába tehetjük, a nagyobb leveleket pedig úgy készíthetjük el, mint a spenótot, vagy akár palacsintatésztába süthetjük. A színes virágokat is szórhatjuk tésztára, salátába.
