Olvasónk, Sóspataki Magdolna kertje bár Budapesten található, mégis igazi mediterrán paradicsom.
Számtalan mediterrán növénnyel büszkélkedhet, melyek a gondos tartást rengeteg gyümölccsel hálálják meg. Erről a különleges kertről mesél az alábbiakban:
A kezdetek...
A 80-as évek végén kezdődött, amikor többször is lehetőségen volt elutazni Spanyolországba, Andalúziába. Megfertőzött a mediterrán világ, a mediterrán növényzet.
Már akkor elhatároztam, hogy megpróbálkozom itthon mediterrán növények tartásával. Az első citrom gyökeres dugványt egy ismerőstől kaptam, amit az erkélyen nevelgettem, télen a lépcsőházban teleltettem. Aztán jött a többi, mástól, más fajta, már nem elégedtem meg a citrommal, narancsot is szerettem volna. Görögországból, faiskolából hoztam haza egy példányt, de Montenegro vidékéről is kaptam narancsot, sőt az itthoni kertészetekből is szereztem be.
Közben családi házba költöztünk, így nagyobb életteret kaptak, de Budapesten így is elég körülményes a tartásuk.
A legrégebbi citromfám 20 év körüli. Magassága kb. 2,5 m, korona átmérője több, mint másfél méter. Ő a büszkeségem, ő adja a legtöbb örömet, s egyben a legtöbb fejtörést is számomra. Az idén kb. 6-7 kg citrom termett rajta, rendkívül ízletes, bő termésű fajta, és hálás a gondoskodásomért. Teleltetése méretei miatt évről-évre egyre nagyobb problémát okoz.
Jelenleg 4 db citrom, 3 db narancs, 1 db grapefruit, egy lime, egy díszmandarin és egy kumquat fám van. Többségük 7 év körüli, egyedül a lime idei beszerzés, de már ő is termő. Nem titkoltan a gyümölcs miatt nevelgetem őket, a díszmandarin kivételével mindegyik ízletes gyümölcsöt terem, igaz, hogy a narancsok most még csak néhány darabot teremtek.
A fagyok beálltáig az udvaron vannak, és a fagyok elmúltával már kikerülnek a téli helyükről a szabadba. A kinti tartásuk márciustól október végéig tart, ha kegyes az idő, akkor ez az időszak meghosszabbodik. Télen egy fedett teraszon vannak, melyet két oldalról fal, két oldalról pedig 8 mm vastag mobil üvegfal határol, így a terasz nyáron nyitott, télen pedig mint egy üvegház üzemel. Világos, hideg helyen vannak, amit nagyon jól viselnek. Hat fok alatti hőmérsékletnél egy villanykályha gondoskodik a temperálásról.
A citrusok tartásával kapcsolatban ma már nagyon sok információ lehet beszerezni a netről, így én is sokat olvasok, és megpróbálom a saját tapasztalataimmal összevetve alkalmazni a számomra hasznosakat.
Átültetéskor jó minőségű, tápanyagdús földkeveréket használok, tavasztól rendszeres tápoldatozással próbálom a növények számára szükséges tápanyagot biztosítani. Persze nagyon óvatosan ezzel, mert a túladagolással tönkre tehetjük a növényt. Speciális, a citrusok számra készített műtrágyát használok, ami tartalmaz minden olyan nyomelemet, amire szükségük van, és kiegészítem egy kevés vassal, amit a locsolóvízzel juttatok be a földjükbe.
Fontos tényező a locsolás. A citrusok nem kedvelik a vizes földet, de a túl szárazat sem. Ha túl vizes a föld, akkor sárgulnak, ha nagyon száraz, akkor kanalasodnak a levelei. Egy szakavatott szemnek mindkettőt észre kell venni, és orvosolni a problémát.
A másik fontos dolog a metszés. Minden tavasszal a vegetáció beindulása után meg kell metszeni őket, e nélkül ne számítsunk magas termésre.
Egészséges fákat nehezebben támadják meg a kártevők, ezt tapasztalatból mondom. Ha legyengül a növény, (ez a téli pihenő időszak alatt megesik) akkor a pajzstetűk előszeretettel ostromolják. Én rendszeresen figyelem, ha megjelenik valahol, akkor szappanos, vagy mosószeres vízzel átmosom a fertőzött területet, majd néhány nap múlva megismétlem, és addig ismétlem, amíg el nem tűnnek. Ha egy mód van rá, nem használok vegyszert. Télen semmiképp sem, mert akkor érik a gyümölcs, nyáron is csak akkor, ha elkerülhetetlen, és ha nincs termés a fán.
Ha jó érzik magukat, akkor tartásuk nem igényel különösebb odafigyelést, csak gyönyörködni kell bennük, és élvezni gyümölcsük ízét.
Ami már az idei termésből készült: limoncello és citromlekvár
Az idén elég sok volt a termés, márciusban leszedtem egy részét, mert úgy éreztem sok a növénynek.
A kis kosárkában összegyűjtve jött az ötlet, valamit csinálni kell belőle, ennyi gyümölcsöt nem tudunk elfogyasztani, nem szeretném, ha elpusztulnának.
Gyorsan jött a megoldás: limoncello és citromlekvár.
Még sohasem csináltam egyiket sem, így gyorsan rákerestem, jó néhány receptet elolvastam, majd a sok receptből jött a saját:
Amire szükség van hozzá:
- 15 citrom héja
- 1 liter tiszta szesz
Majd
- 1,2 liter víz
- 35-40 dkg cukor
Így készül:
A citromok héját (fehér rész kivágása után) egy befőttes üvegbe 3 hétre beáztatunk a szeszbe, időnként megrázogatjuk. (Gyönyörű színt kap ez idő alatt).
Három hét után csinálunk egy cukorszirupot, melynek mennyisége függ attól, hogy milyen alkohol tartalmú italt szeretnénk csinálni. Az olasz receptura 35-38% alkohol tartalmat ír, én is ezt vettem alapul.
Az alkoholt leszűrjük, és összekeverjük a sziruppal. Én egy csipet őrölt kardamomot is tettem bele próbaképpen (nem rontott rajta), majd visszatöltjük a befőttes üvegbe, és újabb két-három hétig állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek.
A végén egy filteren keresztül leszűrjük, és üvegekbe töltjük. Lehűtve fogyasztjuk. Kiválóan alkalmas mojito koktélba, különböző tejes krémekbe, de önálló aperitifként is nagyon frissítő.
A limoncellóhoz felhasznált citromok belsejéből pedig egy kis cukorral és dzsemfixszel néhány perc főzéssel citromlekvár készülhet. Különleges íz, aki a citromot szereti, ezt is szeretni fogja.
Ha valaki meg tudja oldani a teleltetést, javaslom, mindenképpen tartson citromot, nagy öröm, amikor télvíz idején friss, vegyszermentes gyümölccsel fogyaszthatjuk teánkat, de nyáron is, amikor virágoznak és gyümölcsöt nevelnek, fenséges illatot, és pazar és látványt nyújtanak. Minden ismerősöm rácsodálkozik, amikor nálam meglátja őket.
