Ráadásul pofonegyszerűen.
Már pár szem birs birtokában is bele lehet vágni a birslekvár készítésébe. Persze – igazán ínycsiklandó csemege lévén – nem biztos, hogy érdemes. Borsicki Mária konyhájában annyi fő belőle, amennyi termés a fán terem. A következőkben az ő beszámolóját olvashatjuk a birslekvár készítésével kapcsolatosan.
Az ötlet onnan jött, hogy elhatároztam, hogy ettől az évtől kezdődően mindent hasznosítok a kertből, még akkor is, ha nagyon kevés a termés.
A kert fáit a szüleim telepítették, anyukám mindig is szeretett a klasszikus gyümölcsökből a kertbe egy-egy példányt, mert akkoriban minden "rendes kertben" volt minden gyümölcsből valami jó fajta. Így aztán van Cacanska rana szilvánk, gyönyörű, hatalmas sárgabarackfánk, vilmoskörte és sok más fa, köztük birsalma is. Ennek azonban mégis nagyon ritkán használtuk fel a termését, mert ha elmarad a permetezés, akkor bizony a birs nagyon kukacos lesz.
Én, anyukám 2016-os haláláig nem igazán foglalkoztam a kerttel, azaz persze dolgoztam benne, de anyukám halála után már másképp álltam mindenhez. Fontos lett, hogy ápoljam, hiszen az örökségem tőle-tőlük (apukám már régen elhunyt).
Szóval egy ideig nem igazán izgatott a birsalma sorsa, ki is akartam vágatni és le is lett teljesen csonkolva a fa, azonban a törzse ott maradt és természetesen újranőttek az ágak, a birs nagyon élni akaró fajta. Tavaly rá se néztem, idén azonban ugye az elhatározásom miatt gondoltam lesz, amennyi lesz, megfőzöm lekvárnak. És milyen jól tettem!
Hozzávalók:
- birsalma
- cukor vagy édesítő
- alma vagy körte
- citromlé
- opcionális: szegfűszeg, fahéj
- befőttesüvegek
Nincs pontos receptem, találomra teszek a gyümölcsökhöz cukrot, de kb. 30 dkg kell egy kiló birshez. Lehet vegyesen főzni almával, körtével, lehet beletenni fahéjat, szegfűszeget, mézeskalácsfűszert. Ha több almát teszünk hozzá, akkor nem lesz annyira sűrű.
Az birsalmákat és sima almákat feldaraboltam tisztítás után (nem pucoltam meg), eltávolítottam a rossz részeket, majd aprítógépben apróra daráltam. Feltettem főni a hozzávalókkal. Mikor kissé megpuhult, leturmixoltam és még tovább főztem pár percig. Nagyon magas a pektintartalma, így semmiféle zselésítő nem kell bele.
Mivel nagyon sűrű lekvár, folyamatosan keverni kell, nehogy leégjen, illetve nehogy "köpködjön", mert ez égési sérülést okozhat.
Mikróban szoktam kevés vízzel csírátlanítani a befőttesüvegeket, majd azt a forró vizet ráöntöm a tetőkre – így azok is csíramentesek lesznek.
A lekvárt áttöltöm, lezárom, fejre állítom, majd száraz dunsztba teszem. Tartósítót sosem használok olyan dolgokhoz, amiket forrón teszek el (lekvárok, szószok) vagy amit nedvesdunsztolok (uborka, egyéb savanyúság). A forró lekvár gyakorlatilag önmagát tartósítja. Szerintem évekig eláll, én a kamrában tárolom, felbontás után pedig a hűtőben.
Palacsintába, görög joghurthoz vagy csak kiflivel, kenyérrel fogjuk fogyasztani. Ha több lenne, akár süteménybe is tenném.
