Május elején tele van a vízpart ezzel az izgalmas, gyakori gombával, amely fiatalon szedhető és ehető is.
Az ártéri erdőkben április második felétől egészen őszig találkozhatunk a fákon termő sárga gévagombával. Legyengült vagy elhalt lombos fákon terem, kedveli a vastag ágakat és a fák törzsét. Élénksárga, narancsos színéről könnyű felismerni: fiatalon akkora, mint egy gombóc fagylalt, aztán káposzta méretűvé fejlődik.
A sárga gévagomba (tudományos neve: Laetiporus sulphureus) a likacsosgombák családjába tartozik. A termőrétegük likacsos (ellentétben az ismertebb lemezes vagy csöves gombákkal). Két további neve is elterjedt, amelyek sokat elárulnak a gyűjtés helyéről: fűzfagomba és cseresznyefa gomba. Tehát leggyakrabban a fűzfákon és az erdei vadcseresznye törzsén nő.
Csak egész fiatalon érdemes gyűjteni, mert akkor vajpuha, könnyen vágható, rugalmas a sárgásfehér húsa. Később egyre inkább keményedik, fásodik, míg végül egészen taplószerűvé válik.
Ehető a gévagomba?
Igen, ehető, finom, de nem nyersen, csak sütés-főzés után. Na, azért nem is mérgező nyersen, de jobban viseli az ember gyomra, ha 20 perc hőkezelésen átesett. Ha pörkölt készül belőle, akkor ez mindenképp megvan, ha pedig rántjuk, olajban sütjük meg, akkor kevesebb idő is elegendő.
Az idősebb példányok nem élvezhetők, kemények és cseres ízűek, úgyhogy csak a vajpuha, friss, láthatóan 1-2 napos növekményt vigyük haza belőle. A rugalmas, fiatal példányok húsa olyan tömör, hogy “erdei csirke” néven is emlegetik, hasonlít is az ételben a felkockázott csirkehúshoz.
Milyen íze van?
Jellegzetes íze van, ami persze gombához hasonló, de egy kicsit savanykás. Hasonlóképp lehet felhasználni, mint a laskagombát: kiváló ízesítője húsételeknek, tojásételeknek. Önállóan viszont fanyarsága miatt nem szokták gombapörköltnek elkészíteni. Sokan készítenek belőle fasírtot, mert a csirkéhez hasonló, tömött húsa könnyen darálható, feldolgozható. Én ezt is kipróbáltam, tényleg nagyon érdekes, finom, de egy egész tányérnyi sok belőle, legközelebb keverni fogom mással.
Aki nem szereti a savanykás ízét, viszont a gévagombáról nem mond le, áztassa egy órára tejbe, mert az elveszi a fanyarságát.
Hol és hogyan lehet gyűjteni?
A Duna melletti fűzes, nyáras területen nagyon sokat találni és viszonylag könnyű észrevenni az élénk színfoltot a fatörzsön. Kidőlt fákat is érdemes átnézni, nagyobb odvakba bekukkantani. Ha megvan, akkor egy bicskával lekanyaríthatjuk a fáról, vagy ha nagyon elálló példányt találunk, akár kézzel is letörhetjük.
Mennyit szedjünk belőle?
Mivel hatalmasra nő, arra készteti az embert, hogy vigyen belőle sokat, de legyünk inkább nagyvonalúak és hagyjunk másnak is a gévagombából. Mivel tavasztól őszig terem, mindig szedhetünk frisset. És tényleg csak a legfiatalabb, friss példányok élvezhetők, néhány napos korukban. Egy fő talán egy alma méretű darabot tud megenni, úgyhogy egy négyfős család vacsorájának ízesítésére is elég egy fél kiló belőle.
Javasolt ételek sárga gévagombából
Gombalevesbe nagyon finom. Kockázva rizshez is adhatjuk, gombás rizst készíthetünk belőle. Rántott gomba is lehet, vagy a már említett fasírt (amibe tehetünk fele részben húst mellé). Tojásrántotta ízesítője, pizza feltétje, sőt majonézes gomba, svédgomba is lehet belőle. Aki sokat szedett, inkább ajándékozza el, mert megszárítani nem lehet, száradás közben megkeményedik. Fagyasztóba viszont el lehet tenni, de érdemes ilyenkor előre felkockázni, teljesen előkészíteni.
Utóirat: ha nem rendelkezel megfelelő ismerettel, feltétlenül mutasd meg a gyűjtött gombákat a helyi gombavizsgálónak! A gombavizsgálók elérhetőségét itt találod: https://morzsafarm.hu/gombaszas-utan-a-gombavizsgalohoz-vezessen-az-elso-utunk-ime-a-vizsgalok-listaja/
