Disznórépa.
Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) az erdők aljnövényzeteként vadon nő. Hazánkban főként az Alpokalján fordul elő. Régies nevei (disznókenyér, disznórépa, kunalma) arra utalnak, hogy valamikor a vaddisznó és a makkoltatott házisertés is szívesen fogyasztotta.
Az erdei ciklámen a tápanyagot a kerek gumójában raktározza, ebben a formában telel át a föld alatt. Gumóját ideális esetben áprilisban ültessük. A borostyánlevelű ciklámen kiásott gumói föld és víz nélkül is kihajtanak, azonban csak optimális vízellátás mellett állnak függőlegesen, mert a virágszáraknak szinte nincs stabilizáló szövetük.
Mivel először a leveleit hozza a ciklámen, a virágokra egészen júniusig várnunk kell, de az is elképzelhető, hogy csak szeptemberben bújnak ki. Virágai rózsaszínűek, lilásak, pirosak lehetnek.
A ciklámen mészkerülő, nyirkos, üde talajt kedvel, félárnyékos helyen érzi jól magát. Vigyázat: gumója erősen mérgező! Az emberi szervezet számára már a 0,3 g is toxikus, akár halálos kimenetelű lehet.
Ha a ciklámen jól érzi magát, akkor könnyen elszaporodik, köszönhetően a spirálrugó módjára felcsavarodó magtoknak, ami szétlöki a növény magjait. Jól mutat a sziklakertben, fák alatt, de a balkonládában is.
Fontos tudni, hogy Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 forint. Ha tehát szeretnénk a kertünkbe ültetni, semmiképpen se az erdőből ássuk ki, hanem kertészetben szerezzük be a növényt!
