Ahogy azt mindenki tudja, hogy a tej élet, erő, egészség. Ez igaz is, ha mi isszuk meg, de vajon mi a helyzet a kertben? Előnyére válik-e a kerti növényeknek, ha időről időre tejjel itatjuk őket?
A tej szerves trágyaként való felhasználása több generáció óta alkalmazott, jól bevált gyakorlat. Amellett, hogy elősegíti a növények növekedését, a tejjel való locsolás számos probléma – például kalciumhiány, vírusok, lisztharmat – kezelésében fontos szerepet játszik. Lássuk, hogyan tudjuk kertészként a hasznunkra fordítani a tejben lévő jótékony hatású összetevőket!
A tejjel való trágyázás előnyei
A tej kiváló kalciumforrás nem csupán az ember, de növények számára is. A nyers vagy nem pasztőrözött tehéntej ugyanolyan tápértékkel bír a növények, mint az állatok vagy az ember számára. Jótékony hatású fehérjéket, B-vitamint, valamint cukrot tartalmaz, amely előnyös a növényeknek, mivel javítja azok általános kondícióját és terméshozamát. A tej tápoldatként ható komponenseivel táplálkozó mikrobák pedig kedvezőek a talaj számára.
Csakúgy, mint mi, a növények is hasznosítják a kalciumot a növekedésük során. Kalciumhiányra utaló jel, amikor a növény fejlődése elmarad a várakozásoktól, megreked a növekedésben, nem éri el egy egészséges növény méretét. A termésrothadást, amely gyakori jelenség a tökfélék, a paradicsom és a paprika esetében, szintén okozhatja kalciumhiány (erről itt írtunk korábban). Ha a növényeinket tejjel tápláljuk, biztosíthatjuk számukra a kellő mennyiségű nedvességet és kalciumot.
A növények tejes rovarölő szerrel való kezelése a tapasztalatok szerint eltérő hatékonyságú, például a levéltetvek esetén.
A növények tejjel való trágyázásának hátrányai
A tejjel való trágyázás előnyei mellett meg kell említenünk annak hátrányait is. Ezek közé tartoznak az alábbiak:
- A túl sok tej használata nem jó ötlet, mivel a benne lévő baktériumok miatt egy idő után megromlik, ami kellemetlen szaggal jár és a növénynél satnya, gyenge növekedést eredményez. A tejben lévő zsír szintén kellemetlen szagú lehet a lebomlása során.
- A leveleken megtelepedő, a tejet lebontó jótékony gombák esetleg nem túl szép látványt nyújtanak.
- A szárított sovány tej egyes beszámolók szerint a kezelt káposztaféléknél rothadással járó különböző tüneteket, például feketefoltosságot vagy alternáriás foltosságot váltott ki.
Mindezeket figyelembe véve az előnyök még így is messze felülmúlják a hátrányokat.
A tejes trágya alkalmazása növényeken
Hogy milyen típusú tej használható fel a kerti növények trágyázására? Sokan az újrahasznosítás jegyében a már lejárt szavatosságú tejet használják fel erre a célra. De használhatunk természetesen friss tejet, sűrített tejet vagy akár tejport is. Fontos, hogy a tejet vízzel hígítsuk: 1 rész vízhez 1 rész tejet adjunk.
Ha a tejet lombtrágyaként alkalmazzuk, a tejes keveréket először töltsük egy szórófejes permetező palackba, majd fújjuk le vele az adott növény leveleit. A levelek elnyelik a tejes oldatot. Ne feledjük azonban, hogy egyes növények, mint például a paradicsom, hajlamosak a gombás betegségekre, ha a trágya túl hosszú ideig marad a leveleken. Ha az oldat nem szívódik fel megfelelően, akkor a leveleket óvatosan töröljük le egy nedves ruhával vagy permetezzük le vízzel.
A tejes oldattal a kert talaját is meglocsolhatjuk. A műveletet pár havonta ismételjük meg. Az első tejes locsolást már a vegetációs időszak legelején megejthetjük, majd a szezon derekán ismételjük meg.
A leghatékonyabb módszer, ha a tejes keveréket a növények töve köré locsoljuk ki, így a gyökerek fokozatosan magukba szívják a tejet. Ez a megoldás kifejezetten jól beválik kisebb kertek esetén. Vannak kertészek, akik már az idény elején egy 2 literes, fejjel lefelé fordított palack felső részét bemélyesztik a talajba a növény közelében. Ebbe a mini víztározóba töltik mind az öntözővizet, mind a tápoldatként használt tejes keveréket.
Tejjel való trágyázás után ne kezeljük a területet semmilyen, vegyszer alapú növényvédő szerrel vagy műtrágyával. Ez ugyanis befolyásolhatja a tej növénytápanyagként ható fő komponenseit, azaz a növényeket támogató baktériumokat. Bár a baktériumok lebomlása bizonyos szaghatással járhat, ennek erőssége pár nap elteltével nagyban lecsökken.
