Tél végén, tavasz elején szedjük az alapanyagot.
A fűzfavessző rugalmas, könnyen fonható, nagyszerűen használható például kosarak, koszorúk készítésére. A fűzfa természetes és harmonikusan illeszkedő anyag, ideális a kertekben történő felhasználásra is. Sokoldalúan bevethető: azon túl, hogy szép, gátolja a belátást, ugyanakkor átereszti a fényt. Ezért magánterületek határolásához, boltívekhez, támasztékokhoz, ágyások szegélyére is ajánlható.
A fűzfából készült elemek a kereskedelemben is kaphatók, de a kis területekre akár kézzel is elkészíthetjük őket. Ha kerítést vagy ágyásszegélyt készítünk, akkor két dologra lesz szükségünk: levéltelen, minél hosszabb vesszőkre és egy másik fafajból készült tartó oszlopokra, mivel a fűzfarudak a talajjal érintkezve gyorsan rothadhatnak. Az egymástól kb. 30 cm-re leszúrt vastag cölöpöket, oszlopokat ezért tölgyből, akácból, szelídgesztenyéből, mogyoróból ajánlatos készíteni. A legjobb, ha a földbe helyezés előtte kicsit kihegyezzük a végüket.
Amikor a cölöpök elkészültek, kezdhetjük a fonást, ehhez a vesszőket felváltva vezessük az oszlopok körül és közben egymáshoz is nyomjuk őket. Előkészítés gyanánt a vesszőket áztassuk be egy éjszakára vagy nedvesítsük, így nem törnek, könnyen kezelhetőek.
Friss fűzfavesszőkből építhetünk tipit vagy zöld kerítést is, ehhez az ágakat szorosan szúrjuk egymás mellé a nedves földbe, jól öntözzük meg, majd fonjuk össze keresztbe. A hajtások gyorsan gyökereket képeznek, kihajtanak és éves rendszeres metszéssel formában tarthatók. A szedéshez a legjobb időszak a február-március, amikor a vesszőket még kihajtás előtt vághatjuk.
Akinek van a kertjében fűzfája, az az egy- és kétéves hajtásokat télen vagy tavasszal szedje. Tilos a vadon növő fűzfákat metszeni! Számos helyen a szomszédok vagy a környéken élők ilyenkor metszik a fűzfákat, tőlük is kérhetünk vesszőket, de ha nem bánjuk, hogy fizetni kell érte, akkor valószínűleg virágboltban is hozzájuthatunk alapanyaghoz.
