Tavasszal locsolni kell őket!
A száraz, aszályos, forró nyári napok, hetek már nem számítanak kivételesnek. A rengeteg locsolás helyett érdemes azon évelők között szétnézni, amelyeknek kevesebb vízre van szükségük, mint például egy pázsitnak.
A szárazságtűrő évelők választéka széles: a prérinövények közül számtalan faj nálunk is megállja a helyét, jól fejlődik a napsütésben. Elsők között említhető a mexikói izsópfű, a méhbalzsam és az évelő díszgyertya.
A szárazságtűrő évelők mélyen gyökereznek és képesek a nedvességet a gyökereikben vagy a levelekben tárolni, így a száraz talajban is növekednek. Ha a közeghez szerves anyagot adunk, a víz és a tápanyag jobban tud hasznosulni. A legtöbb évelő olyan területekről származik, ahol tavasszal az olvadékvízből élnek, ezért a száraz tavaszi hónapokban feltétlenül locsoljuk őket. Nyáron azonban száraz körülményekhez szoktak, inkább a túl sok víz (pl. heves esőzések), pangó víz jelent problémát a gyökerek számára.
Az alábbi évelők jól viselik a szárazságot:
Sóvirág (Limonium) – légies, későn virágzó évelő, amely más fajok közti tér kitöltésére is alkalmas. A virágok jól száríthatóak, tartósak.
Kis-ázsiai macskahere (Phlomis russelliana) – szőnyegszerűen növő talajtakaró, kivételesen hosszú élettartammal. Szárazabb körülmények között is megél, bár a virágzása átmenetileg csökkenhet. A szürkészöld lombja szívalakú, finoman szőrözött levelekből áll, a világossárga virágok ezek fölé emelkednek.
Rozmaring (Rosmarinus officinalis) – a konyhából is ismert fűszernövénynek számtalan olyan kúszófajtája létezik, amely jól tolerálja a szárazságot és illatba borítja a kertet. Keskeny levelek és világoslila virágok jellemzik.
Tüdőfű (Pulmonaria) – a tüdőfű bokros növény szőrös, mutatós levelekkel, rózsaszín-kékeslila virágokkal. Száraz időszakban meggyengülhet, de aztán helyrejön.
Varjúháj (Sedum) – örökzöld, félörökzöld szukkulens. A pompás varjúháj (Sedum spectabile) rózsaszín virágzattal díszít, magszára a téli kertben is szépen mutat.
Délvirág, kristályvirág (Delosperma) – színes, párnaképző talajtakaró, amely akár 15 cm magasra is megnő. A kompakt szukkulens szép, sűrű szőnyeget alkot, virágai vonzzák a szemet, húsos levelei puhák és fényesek.
Zsálya (Salvia) – rendkívül sokoldalú növény. A S. microphylla és a S. greggii bokros növekedéssel és hosszabb, gazdagabb virágzással egészen az első fagyokig virít, számtalan, akár dupla színben. Illatos, aromás virágai a beporzókat is vonzzák.
Macskamenta (Nepeta) – az a kék virágú, szürkészöld, kecses lombú növény hosszan virágzik és vonzza a méheket, lepkéket is.
Oregánó, szurokfű (Origanum) – bokros növekedésű talajtakaró, párnás csomókat képez, szegélynövénynek is alkalmas. Nektártermelő virágait nagyon kedvelik a beporzók.
Nádtippan (Calamagrostis) – erőteljes, csomós növekedésű díszfű szép téli formával, aranysárgára színeződő lombbal.
