A pepino nevű gyümölcs íze a sárgadinnyéhez, mérete a körtéhez, családja az uborkához közeli. Ki evett már ilyet?
Spanyolul édes uborkának, magyarul tojásdinnyének, angolul uborkadinnyének, vagy dinnyekörtének is nevezik.
Aromája – fajtától függően – a körte, vagy a sárgadinnye ízvilágát idézi fel, külsőre pedig leginkább egy csíkos tojásra hasonlít. Ismerjünk hát meg egy újabb egzotikus gyümölcsöt: a pepinót.
Dél-Amerika nyugati partvidékének meleg fennsíkjain a pepino termesztése nagy hagyományokkal rendelkezik. Kolumbiában, Ecuadorban és Peruban sok régi ültetvényt találunk, ám miután vadon élő tojásdinnye-példányokról nincs tudomásunk, voltaképpen csak feltételezni tudjuk, hogy a gyümölcs őshona valóban e távoli vidék. Az arrafelé mindennaposnak számító finomság ma használatos nevét egy Perut járó spanyol felfedezőtől kapta, aki a különleges gyümölcsöt egyszerűen pepinónak, vagyis uborkának nevezte el.
A Dél-Amerikában igen népszerű gyümölcs a világ számára sokáig ismeretlen maradt, mintegy két évtizeddel ezelőtt azonban gyors diadalmenetbe kezdett, s ezzel együtt új, könnyebben termeszthető fajtái is megjelentek. A növény termőterülete napjainkban is folyamatosan nő. A szubtrópusi területeken kívül immár a mérsékelt éghajlaton is megjelent, s a Föld minden kontinensén elterjedőben van: Kaliforniában, Chilében, Marokkóban, Japánban és Új-Zélandon egyaránt termesztik. Európában elsősorban Spanyol- és Törökországban találkozhatunk pepinóültetvénnyel, de a gyümölcs termesztésével már Hollandiában is próbálkoznak.
A burgonyafélék családjába tartozó Solanum muricatum kb. 1 méter magas, örökzöld bokor, a paradicsom és a padlizsán közeli rokona. Enyhe fagyot rövid ideig ugyan kibír, de alapvetően az egyenletes meleget szereti, amit az is jól mutat, hogy melegházban akár 2 méter magasra is megnőhet. Lila virágaiból kifejlődő ovális gyümölcsének lédús, sárga húsát sima, vékony héjba zárja, amelynek színe az érés során a halványzöldből citrom- vagy narancssárgára vált. Megjelenését a héján rajzolódó vörösbarna, illetve lila foltok, vagy csíkok teszik igazán jellegzetessé. A gyümölcs közepén sok kicsi, ehető mag található.
A pepino tápanyagban és rostokban gazdag gyümölcs. Karotinoidjai által erős antioxidáns hatást fejti ki, ily módon több krónikus betegség kialakulásának késleltetéséhez is hozzájárul. Nagy mennyiségben tartalmaz káliumot, az A, B és C mellett pedig a K-vitaminnak is kiváló forrása, amelynek révén a csontépítésben és a csontritkulás megelőzésében egyaránt segítségünkre van, ezért fogyasztása gyermek- és időskorúak számára különösen ajánlatos. Ehető, de általában nem fogyasztott héjában a gyulladásellenes hatásuk mellett kifejezetten erős antioxidáns hatással is rendelkező antocianinokat is találunk, amelyek fontos szerepet játszanak a daganatképződés megakadályozásában és késleltetésében.
A pepino alacsony kalóriaértékű, lágy húsa fajtától függően leginkább a sárgadinnyééhez, vagy a körtééhez, illetőleg az almáéhoz hasonlatos édes ízt hordoz. Általában a sárgadinnyéhez hasonlóan, felszeletelve, vagy héjából kikanalazva fogyasztják el. Kultúrától függően fogyasztják frissítőként, desszertként, illetőleg bizonyos hús-, és halételek mellé köretként, vagy püréként, de jégkrém, sörbet, illetve gyümölcsszósz alapanyagául is felhasználják. Ízvilága gyümölcssalátában nagyszerűen harmonizál például az avokádóéval, vagy a mangóéval, és kitűnő gyümölcslevet is készíthetünk belőle.
Pepino vásárlása során figyeljünk arra, hogy kemény, de enyhe nyomásra benyomódó gyümölcsöt válasszunk. Ha a gyümölcs mégis éretlen volna, a tökhöz hasonlóan megfőzhetjük, szobahőmérsékleten azonban jó eséllyel meg is érlelhetjük. Az érett gyümölcsöt néhány napig hűtőben eltarthatjuk, de lehetőség szerint minél hamarabb fogyasszuk el.
