Az éhes családok módszeresen fosztják ki egymást, ha a helyzet úgy hozza.
A méhek ösztönüktől fogva mindig keresnek-kutatnak. Ha jó nektár vagy virágporforrást találnak, leköti őket.
Ilyenkor észre sem veszik, mi történi a röppályájuk alatt, mellett és otthonuk közelében. Más a helyzet olyankor, amikor a virágok nem kínálnak gyűjtenivalót. Ilyenkor a méhek otthon lebzselnek. De a felderítők ez idő alatt is folyamatosan járják a környéket, minden bokrot, fűcsomót alaposan megvizsgálnak. Megérzik a közelükben lévő többi család otthonából a kijárón, repedésen kiáramló leggyengébb illatot is. Ösztönüktől vezérelve igyekeznek közelebb jutni az illat forrásához, hogy abból saját közösségük számára szerezzenek.
Lassan, óvatosan odamegy, először a szállódeszka szélén próbál meg letelepedni. Ha az őrség valamelyik tagja mozdul feléje, azonnal felröppen. De rövidesen ismét a szállódeszkára repül. Ha valamelyik őr nekiugrik, kitér előle, vagy összekapaszkodik vele, de azonnal el is menekül. Időnként néhány másodpercre eltűnik a kijáró elől. A kaptárt szaglássza körül, vagy szomszédos kaptár őrségével incselkedik. Ezeket a szemtelen vendégeket kutatóméheknek, tevékenységüket kutatásnak mondjuk.
Ha bejut a kaptárba, és a belső őrök figyelmét is sikerül elterelni, akkor megrakodik mézzel. Hazatérve tájékoztatja társait az értékes lehetőségről, majd azok is kutatni kezdenek. Hamarosan valamennyi kijáró előtt észlelhetők a bosszantó méhek. Ha akad gyengébb, esetleg anyátlan méhcsalád, rosszul lezárt kaptár akkor hamarosan azt is ellepik. Kitört a rablás.
A megtámadott család védekezik, ha kell fullánkjukat is bevetik a küzdelemben. A kaptár elé egymás után pottyannak a halott harcosok. A kaptár belsejébe is megszűnt a nyugalom. A rablók nekiesnek a mézes sejteknek, pumpálják tartályukba a mézet, a lépeket is erősen megkárosítják. A rablók egyre sűrűbben jönnek. Ha a megtámadott nem tud erősíteni, akkor az otthon rendje teljesen felborul. Ha az anya is elpusztul, akkor a megtámadott család csatarendje teljesen felbomlik. A védők feladják a harcot.
Vannak akik azt mondják, hogy ilyenkor a megmaradt család életben maradt tagjai átpártolnak a támadókhoz, sőt még a megmaradt méz áthordásában is segítenek nekik. Amikor a mézzel telt sejtek kiürülnek, rákerül a sor a fiasításra. A méhek nekiesnek a petéknek, álcáknak, azok életnedvét is kiszívják. A következmény, hogy a kaptár teljesen kiürül, lerágott lépek, elpusztult fiasítás, viasztörmelék, hullatömeg a kaptár alján és a léputcákban, vagyis romba hever az egész kaptár.
Ha a méhész ilyen alkalomkor nem avatkozik be, akkor nem csak egy család válik martalékká, hanem több is. A rablókat annyira megszállja a rablási ösztön, hogy újabb áldozatot keres. Támadásoknak ilyenkor az erős, népes család is áldozatul eshet. A csatázásra más családok is felfigyelnek, azok is kutatásba kezdenek, ha alkalom van rá, rablással folytatják. A küzdelem hamarosan az egész méhésztre is kiterjedhet. A rablásnak ezt a formáját általános rablásnak nevezzük.
Az is megtörténik néha, hogy a kutatóknak sikerül észrevétlenül bejutni idegen kaptárba. A kaptár belsejében ezért nincs veszekedés, verekedés. Ezt a „csendes” rablást a méhész gyakran csak abból veszi észre, hogy az adott családnak soha nincs elegendő élelemtartaléka. Hiába eteti, készlete nem gyarapszik. Az ilyen családnak gyengén fejlett, vagy talán teljesen hiányzik a védekezési ösztöne. A segítség egyetlen módja, hogy az anyát lecserélik, vagy az egész családot felszámolják.
A rablás azonkívül, hogy méhcsaládok pusztulását okozhatja, a méhbetegségek terjedése szempontjából is káros.
