Desszertek dísze.
Porcikafű, fátyolvirág, szurokszegfű, kőhúr, orvosi szappanfű, habszegfű, valamint a mérgező vetési konkoly: ezek a növények mind a szegfűfélékhez tartoznak. A legismertebb kerti fajok, a pünkösdi szegfű és a kínai szegfű nem csak a szemet gyönyörködtetik, de ehetőek is, a virágjukat néha piacon, hipermarketben is árulják, innen kerülnek az ínyencek tányérjára.
A szegfűk szirma édeskés, fűszeres ízű, némileg a szegfűszeghez hasonlatos. Számos szegfűfaj szirmainak alsó részén fehér rész található, amely meglehetősen keserű ízű. Ha édességekhez, desszertekhez használjuk a szegfűvirágot, akkor ezt a fehér részt el kell távolítani.
Salátában is nagyon szépen mutatnak a virágok!
A szegfűt érdemes a saját kertünkben termeszteni. Semmiképpen se virágboltból, vagy bizonytalan helyről vegyük, ha elfogyasztásra szánjuk! Néhány szegfűfaj a természetben, vadon is megtalálható, azonban a legtöbbjük védett, így nem szedhető. A fajok többsége többéves és különösebb gond nélkül termeszthető.
Az étkezési célokra szánt virágok ne legyenek hervadtak, túlnyíltak, amikor szedjük őket, legyenek teljes pompájukban. Lehetőleg jó időben, délelőtt szüreteljünk, amikor a harmat már felszáradt, de a déli hőség még nem éri őket.
Sötét, pormentes helyiségben a száruknál fogva, fejjel lefelé, laza csomókban fellógatva szárítsuk őket, szellős helyen. Óvatosan szárítva őket megőrzik az értéküket. Az is megoldás, ha egy rácsra vagy csomagolópapírra téve hagyjuk őket a szobában száradni. Ha gyorsabban akarunk végezni, használhatunk szárítót vagy sütőt, de max. 35 °C-on, hogy az illóolajok ne vesszenek el. A száraz virágokat egy üvegbe téve, sötét helyen tároljuk őket, így megőrzik tápanyagtartalmukat a következő szezonig.
