Ha valaki először találkozik a mocsári mályvával (Hibiscus moscheutos), könnyen azt hiheti, hogy egy déltengeri szigetről szökött meg ez a virágcsoda. Óriási, tányérnyi virágai úgy néznek ki, mintha valaki egy trópusi koktélesernyőt túlméretezett volna, és lepottyant volna a kertünkbe. Pedig a mocsári mályva nem csak a meleg égövön érzi jól magát: a mi mérsékelt klímánkon is szépen fejlődik, ha megkapja, amit szeret – vizet, sok napfényt és némi törődést.
„Tányérvirág”, ami nem fér a tányérra
A mocsári mályva virágai nem egyszerűek: 15–25 cm átmérőjűek is lehetnek, és színük a fehértől a rózsaszínen át a sötétbordóig terjed. Egy-egy virág csak 1–2 napig él, de a növény olyan bőkezű, hogy folyamatosan nyílnak az újak – júliustól egészen szeptember végéig hosszan díszít.
Nem véletlenül hívják tányérvirágú hibiszkusznak is: ha egyszer meglátod a kertben, garantáltan nem fogod szem elől téveszteni, szinte minden más növényt elhomályosít.
Vízimádó drama queen
A neve sem hazudik: a mocsári mályva igazi vízimádó. Természetes élőhelye az észak-amerikai mocsarak, árterek és tópartok, ezért nálunk is akkor érzi jól magát, ha a talaja mindig nyirkos. Egy kerti tó partján, patak mentén vagy esővízgyűjtő árnyékában valóságos otthonra talál. Ha viszont hagyjuk kiszáradni a földjét, gyorsan megsértődik, és nem lesz hajlandó virágot bontani.
Ez a növény tehát jó barátja a feledékeny öntözőknek? Sajnos nem! Pont az ellenkezője: akkor hálás, ha rendszeresen locsoljuk. Egy forró nyári napon akár két kanna víz is simán eltűnik a tövénél.
Téli álom, tavaszi feltámadás
Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen egzotikus kinézetű növény biztosan fagyérzékeny. Pedig a mocsári mályva meglepően edzett: a gyökérzete akár a –20 °C-os hideget is kibírja. A hajtásai viszont minden évben visszafagynak, így tavasszal mindig a tövéről indul újra. Ne ijedjünk meg, ha májusban még nem sok életjelet mutat – későn indul, de aztán annál gyorsabban nő.
Hol mutat igazán szépen?
A mocsári mályva nem a szerény háttérszereplő a kertben, hanem inkább a díszlet főszereplője. Ültessük olyan helyre, ahol érvényesülhetnek a virágai – a kerítés mellé, tópartra vagy akár egy nagyobb dézsába a teraszra. Fontos a napfény: árnyékban nem mutatja meg teljes pompáját.
Társaságban sem szégyenlős: jól mutat nádfélék, díszfüvek vagy más vízkedvelő évelők mellett. A kék virágú kerti lizinka vagy a sárga sásliliom mellé ültetve szinte festményszerű hatást érhetünk el.
Kertészbarát kisokos
- Öntözés: rendszeresen és bőségesen, főleg nyáron.
- Talaj: tápdús, jó vízmegtartó, akár kissé agyagos föld.
- Trágyázás: hálás a szerves tápanyagért, tavasszal adjunk neki komposztot.
- Metszés: nincs vele sok dolgunk, csak a télen elszáradt szárakat kell tavaszig levágni.
A mályvák népes családja
Érdekesség, hogy a mályvafélék családjába nemcsak dísznövények tartoznak. Ugyanebből a növénycsaládból származik például a kerti mályvarózsa, a pamut és a kakaó is! A hibiszkusz fajok sok kultúrában gyógynövényként ismertek: teát készítenek belőlük, sőt, a szárított szirmokból festékanyagot is vontak ki.
A mocsári mályva Észak-Amerikában vadon nőtt, és az indián törzsek többféleképp hasznosították: a gyökerét sebkezelésre, a leveleit főzetekhez, a szárát pedig rostként. Európába a 17. század környékén került, és hamar a botanikus kertek egzotikus látványossága lett.
Miért lesz a kert sztárja?
Ha valaki szeretne egy kis egzotikus hangulatot csempészni a kertjébe, de nem akar minden telet fóliával, fűtéssel és idegeskedéssel tölteni, annak a mocsári mályva tökéletes választás. Strapabíró, látványos, és garantáltan beszédtéma lesz, ha vendégek jönnek. Kevés olyan növény van, amely ennyi drámát és egzotikumot ad, ennyire kevés macera mellett.
A mocsári mályva olyan, mintha egy trópusi szépség bejelentkezett volna albérletbe a kertünkbe – egy kis vízért és napfényért cserébe egész nyáron kápráztat a virágaival.
