A természet szeretete mindig is ott lapult a magyar szív legmélyén. Legyen szó irodalomról, művészetről vagy csak a mindennapi élet apró örömeiről, valahogy mindig visszakanyarodunk hozzá. És ha már visszakanyarodás: gondoltál már arra, hogy Csokonai Vitéz Mihály költészete akár a kertépítésben is adhat némi inspirációt? Nem? Akkor most megmutatom, hogyan!
Csokonai és a természet: miért volt ő is egy kicsit kertész?
Csokonai verseiben a természet nem csak díszlet, hanem az élet nagy bölcsességeinek hordozója. Nézd csak meg a „Tavaszhoz” című versét! Az újrakezdés reménye olyan erővel sugárzik belőle, mint amikor a kertedben a hosszú tél után végre előbukkan az első hóvirág:
„Ah! még semmi sincs veszve,
Még a szép nap ránk köszön.”
Pont ilyen a kertészkedés is, igaz? Mindig van esély az újrakezdésre, egy kicsit szebbre, egy kicsit jobbra. Csokonai gondolatai szinte arra biztatnak minket, hogy ne adjuk fel – még akkor sem, ha néha elhervad egy-egy növény. A természet mindig ad egy újabb esélyt.
A kert mint a lélek tükre – Csokonai ezt biztos tudta volna
Ha valaki tudott az érzelmekről beszélni, az Csokonai volt. És szerintem, ha lett volna kertje, az pontosan olyan lett volna, mint egy jól sikerült vers: harmonikus, egyedi és tele érzelemmel. Gondolj csak bele, hogyan jelenik meg a természet a „Magányosság” című versében:
„A táj is vélünk együtt sír
És osztozik szomorúságunkban.”
Egy kert pontosan ilyen: együtt tud rezdülni a lelkeddel. Boldoggá tesz, amikor jól érzed magad és vigaszt nyújt, ha épp szomorkodsz. Szóval, ha valaha is úgy érzed, hogy a kerted nem csak növényekről szól, hanem rólad is, akkor biztos lehetsz benne, hogy Csokonai egyetértően bólogatna rá.
Kertépítés magyar módra: miért érdemes a kultúránkból meríteni?
A magyar kertépítési hagyományokban ott van az a fajta természetközelség, ami Csokonai verseiből is árad. A virágzó gyümölcsfák, egy gondosan megtervezett kerti tó vagy egy szép pihenősarok – ezek mind-mind olyan elemek, amelyek nemcsak esztétikusak, de egy kicsit a lelkünket is ápolják. És valljuk be, egy ilyen kertben nem nehéz költői gondolatokra bukkanni. Lehet, hogy legközelebb te is verset írsz a rózsabokrod mellett?
Csokonai tanítása a modern kertészeknek
Bár Csokonai idejében a kertépítés nem volt éppen hobbitevékenység, a természet iránti rajongása nagyon is időtálló. Gondolataival arra emlékeztet minket, hogy a kert nem csupán a növényekről szól, hanem rólad, a lelkedről és arról a kapcsolatról, amit a természettel kialakítasz.
Ahogy Csokonai mondaná, a természetben ott van a remény és a megnyugvás. A kertészkedés pedig pont ezt adja: lehetőséget arra, hogy egy kicsit kiszakadj a hétköznapokból és valami szépet teremts – magadnak és a világ számára is. Szóval, miért is ne hoznál létre egy olyan kertet, ami tele van költészettel?
