Utcákra, parkokba is ideális.
Kínából származik a szép virágaival díszítő császárfa (Paulownia tomentosa), amely díszfaként és erdészeti faként is ismert.
A bajor orvos esete a császár lányával
Európába a 19. század első felében került a növény egy bajor orvos és botanikus, Philipp Franz von Siebold közvetítésével. A katonaorvosként dolgozó férfi szenvedélyes természetbúvár volt, számos távol-keleti útjáról tért haza növényritkasággal. Évekig élt Japánban is, innen hozta magával a császárfát. A növényt Anna Paulowna (Anna Pavlovna), I. Pál orosz cár leánya után nevezte el. A hölgy volt II. Vilmos holland király felesége. A nehéz latin név helyett ezért császárfának vagy hercegnőfának nevezzük a növényt.
Japánban nagy erdészeti jelentősége van a császárfának. Nagyon gyorsan nő, jól megmunkálható fát ad, ami ugyanakkor kemény és tartós. Nagyon alacsony hővezető képességgel rendelkezik, ezért hőszigetelésre, ablakkészítésre, belsőépítészeti munkákhoz is használják.
Rendkívül gyors növekedés
A fa 10-15 magasra nő, általában egy törzset nevel. Koronája kerek, laza felépítésű, gyengén elágazó. Hajtásai feltűnően vastagok, kérgük olajzöld, halvány szürkésbarna. A fiatal fák nagyon gyorsan növekednek, nem ritkák az egyméteres egyéves hajtások sem. Később a növekedés évi 40 cm-re lassul.
Tavasszal meglehetősen későn hajtanak ki hatalmas, szív alakú levelek. Egy fa 6-10 éves korában kezd virágozni először. Virágrügyeit már a megelőző évben hozza, szirmait április-májusban bontja. A kékeslila harangocskák hajtásvégi bugákban állnak, enyhén illatosak. Megbízható virágzásra csak az enyhébb területeken számíthatunk, mert a hűvösebb régiókban a késői fagyok vagy a szélsőségesen kemény tél miatt megfagynak a rügyek. A virágokból szürkésbarna, diónyi nagyságú toktermések fejlődnek, amelyek számtalan finom maggal vannak tele. Felnyílás után maga a tok sokáig a fán maradhat.
Védett helyet igényel
A császárfa a kertben napos és lehetőleg meleg helyet igényel, mindenekelőtt a hideg szelek elleni védelemre van szüksége. A talajjal szemben nincs nagy igénye. Kedveli a meszet, jó vízelvezetésű, nem túl nedves földben optimális a növekedése. A legjobb tavasszal ültetni, így az első télre már megerősödik.
Amennyiben hűvösebb éghajlatú területen ültetjük, védjük a kis fák tövét fenyőág- vagy lombtakarással. Nem igényel különösebb ápolást, a trágyázás sokszor inkább árt neki, mert a hajtások nem tudnak fásodni.
Egyedül, szoliterként ültessük, hogy a fa szépsége érvényesülni tudjon. Jól tűri a forróságot és az aszályt, ezért utcai fának is ajánlható. Mivel a koronája laza, alatta jól növekednek a fényigényes bokrok, cserjék is.
Magról vagy fás dugványokkal szaporítható. Magunk is szedhetünk dugványokat, mivel ezek megbízhatóan, gond nélkül növekednek. Kora tavasszal vágjuk le az az évi hajtásokat, 20-30 cm hosszúságú darabokat, ezeknek a tetején és az alján is legyen egy-egy rügypár. Jól meglazított kerti földbe helyezzük őket olyan mélyen, hogy a felső rügypár csak néhány cm-nyire emelkedjen ki a talajból. A tavasz előrehaladtával a dugvány gyökereket fejleszt és mindkét rügy kihajt. Az egyik hajtást vágjuk le, a másikat pedig vezessük függőlegesen, rögzítsük egy bambuszpálcához. Következő tavasszal már kiültethetjük a kis fácskákat.
Szerencsés módon ez a fa egyike azon keveseknek, amelyeket nem károsítanak kártevők és kórokozók.
