Kell a vitamin!
Türelmesnek kell lennie annak, aki szeretne saját kelbimbót betakarítani, a tavaszi vetéstől ugyanis kb. 165 nap telik el addig, amíg a bimbók ősszel és télen szedhetővé válnak. Megéri azonban a vesződség, mert a kelbimbó még a hideg időszakban is friss vitaminokkal, ásványi anyagokkal lát el minket.
A fajtától és a vetési időtől függően szeptembertől kora tavaszig érhet be a zöldség. A késői fajták azokra a területekre ajánlhatók, ahol enyhébbek a telek.
A korai fajták az őszi betakarításhoz márciusban a hidegágyásba kerülhetnek, majd legkésőbb május közepén, amikor a növényeknek már 4-5 levélkéjük van, a szabadba kiültethetők.
A közép és késői érésű fajtákat áprilisban ültessük a szabadföldbe, a retek, saláta, spenót után felszabadult helyeket foglalhatják el, ezeket ugyanis legkésőbb június elejéig betakarítjuk. Amíg a kelbimbó nem nő túl nagyra, tépősalátákat is ültethetünk a hézagos területekre. Nyár derekára a kelbimbó is kifejleszti erőteljes, káposztaszerű leveleit. A levélhónaljban megjelennek az első bimbók.
A bimbókat folyamatosan szedhetjük, egyenetlenül érnek, mindig alulról haladjunk felfelé, amikor a bimbó eléri a 2-4 cm-es nagyságot. Tavaszra a növény a káposztafélékre jellemző sárga virágokat hoz, ez a szüret végét jelzi. A régebbi fajták a főhajtás tetején egy kis káposztához hasonló fejet nevelnek, amit szintén felhasználhatunk.
