Melegigényes hüvelyes.
A hüvelyesek közé tartozó csicseriborsót (Cicer arietinum) vélhetően már a neolitikumban is ismerték. Később elsősorban gyógynövényként és kevésbé élelmiszerként terjedt el. Kelet-Európában, Indiában és Észak-Afrikában napjainkban is az egyik legfontosabb fehérjeforrás.
A csicseriborsó egyéves, bokros, felálló ágrendszerű növény, eléri a kb. 40-60 cm-es magasságot is. Minden része ragadós szőrökkel borított. Fajtától függően fehér, piros vagy kékes virágokat hoz. A vékony héjú hüvelyei kb. 3 cm hosszúak, a szárnyasan szeldelt levelek hónaljában nőnk. A hüvelyek egy-három szokatlan formájú bézs, barna vagy fekete héjú borsót tartalmaznak.
A növénynek sok melegre van szüksége, nálunk csak ez enyhébb klímájú területeken él meg. Ha szeretnénk eredményesen termeszteni, ügyelnünk kell arra, hogy a zöldséget tápanyagban szegény, könnyű (homok-) talajba vessük. A szárazságot jól tolerálja, a kötött, kemény talajokat viszont nem.
A csicseriborsót ne vessük önmaga után, szüksége van 4-5 év pihenésre a talajnak. Zöldtrágyaként ugyanakkor hasznos, hüvelyesként megköti a gyökérgümőivel a levegő nitrogénjét. Közvetlenül a szabadföldbe május közepétől a végéig vessük, amint elmúlik az éjszakai fagyok veszélye. 30 cm sortávra, 20 cm tőtávra kerüljenek a szemek, előtte lazítsuk fel a talajt. A magok 2-3 cm mélyre jussanak. A boltokban kapható hámozatlan és pirítatlan borsószemeket is elvethetjük.
Nagyobb eséllyel lesz sikeres a termesztés, ha palántáról neveljük a csicseriborsót. Április végétől lehet ebben az esetben vetni, 20-22 °C-os hőmérsékletű helyiségben. Kiültetni csak a fagyosszentek elmúltával, némi edzést követően ajánlott. Fóliatakarás további védelmet biztosít.
8-12 héttel a vetés után, amint a hüvelyek sárgulni kezdenek, már szüretre érett a csicseriborsó. Akkor a növényt kihúzhatjuk a földből, száraz helyen felakaszthatjuk és hagyhatjuk utóérni. Egyes fajták magjai könnyen kiesnek, másoknál ki kell őket hámozni. Ha a hüvelyeket szedjük csak le, a betakarítást követően vágjuk a talajszint felett vissza a növényt. A száraz csicseriborsó 4-5 évig tárolható.
A nyers csicseriborsót elkészítés előtt egy éjszakára vízbe kell áztatnunk, mert mérgező fazint és szaponin keserűanyagot tartalmaz. Másnap ezt a vizet cseréljük le frissre és abban főzzük a borsót fél-háromnegyed óráig. Ha lefagyasztjuk a borsót, kb. 3 hónapig eltartható.
Alapvetően két fajtacsoportot különböztetünk meg: a Desi kis, sötét szemekkel, érdes héjjal rendelkezik, elsősorban Indiában termesztik. A Kabulinak nagyobb, világosabb magja, finom héja van és a Földközi-tenger vidékén, Észak-Afrikában, Afganisztánban elterjedt. A Slovienka egy középmagas fajta, fehér virágokkal és világos maggal, a Garbanzo Black Kabul keletről származik, fekete héja van.
A csicseriborsó értékes fehérjéket és ásványi anyagokat, magnéziumot, vasat, szelént tartalmaz. Magas B-vitamin tartalma az idegrendszert erősíti. A csicseriborsó sokféleképp felhasználható, például salátába, pürébe, humuszhoz.
