Bálványfa, a kiirthatatlan csodanövény

Kínában ezerjó fának, itthon veszélyes gyomnak tartjuk, amely még a fűrészt is kicselezi.

A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) Kína és Korea területéről származó lombhullató fafaj. A tudományos és a magyar nemzetségnév is valamilyen mennyei vagy isteni nagyságra utal, az “altissima” fajnév szó szerint a legmagasabbat jelenti. A faj objektív méretei ezeket a jelzőket nem indokolnák, de a növekedésének a gyorsasága, különösen a kezdő években valóban lenyűgöző. Magról is megnő méteresre az első nyáron, de tő- vagy gyökérsarjról őszre vaskos és több méteres fácska fakad. A törzs vastagsága megtévesztő, mert belül főleg üreg és rekeszes bél: így a tüzelhető vagy feldolgozható fatömeg meg sem közelíti a látványból feltételezhetőt.

Nem ecetfa, csak hasonlít

Nálunk sokan helytelenül ecetfának nevezik a levelek némi formai hasonlósága alapján, és ebben sajnos a tudomány is vétkes, mert a rokonság téves beazonosítása eredetileg botanikusoktól származik.

Apró szőrök árasztják a szagát

A bálványfa többnyire pirosas levelekkel viszonylag későn fakad, a páratlanul szárnyalt levelek hamar kizöldülnek, akár méteresre nyúlnak, 11–41 levélkéjük van, vállukon mirigyes fogacskákkal. A névadó mirigyek és apró szőrök árasztják a többségünk által kellemetlennek érzékelt szagot, amely talán a kártevőktől védi a lombot. A jellegzetes szag a zöld hajtásokat megsértve vagy a leveleket megdörzsölve is érezhető.

Csavart szárnyú, repülő termések

A virágzás a magyar flóra többségéhez képest kései, ezért a méhészek és a természetes rovarvilág számára is nagyon értékes a nektár. A hatalmas bugavirágzat virágai látszólag hímnősek, de a valóságban a bálványfa felemás kétlaki, a termő példányok porzói terméketlenek, ezek a virágok funkcionálisan nővirágok. A csavart szárnyú lependék termések eleinte zöldek, később piroslók, végül szárazon már barnák, könnyűek és a szélben pörögve messzire repülnek. Az őszi lomb gyakran élénk sárga, az éves vesszők kérge barna, világosan szemölcsös, a vaskos levélalapok helyén jellegzetes ripacsok maradnak.

Kínában csodanövény, nálunk gyom

Kínában a bálványfa szeretett növény, tavaszjelző, számos népi gyógyszer forrása, faszén alapanyag, egy selyemlepke faj tápnövénye. Nálunk a háborús romokon, a foghíj telkeken, a rozsdaövezetben, a düledező épületeken, az utak és vasutak mentén először megjelenő, hihetetlen tűrőképességű, fásszárú gyom. Hódít a mérsékelt égöv összes erdejében, száraz gyepekben, homokon és sziklákon. A legnagyobb kárt a természet-védett területeken okozza, kiszorítja a természetes növénytakaró fajait. A bálványfa gyökerei űzik a honos növényeket, a lehullott hatalmas lombtömeg a talajt is kedvezőtlenül változtatja meg. Csak fűrésszel nem érdemes irtani, a tősarjak magasabbra nőnek az eredetinél, a gyökérsarjak megsokszorozzák az egyedeket. A tudomány próbálkozik baktériumos és gombás fertőzésekkel, de az eddigi eredmények szerények, egyelőre marad a vegyszeres gyomirtó kezelés.

Bálványfa pirosas levélfakadása