Óriáskeserűfű: ehető özönnövény, juhok és kecskék örömére

Óriáskeserűfű: ehető özönnövény, juhok és kecskék örömére

Óriás termetű, ehető növény, amelynek fiatal hajtása nyersen saláta, főzve “spárgasíp”.

Sebesen terjedő özönnövény

A hazánkban elterjedt óriáskeserűfüvet korábban ártéri japánkeserűfű néven ismertük, de ma már szinte bizonyos, hogy a két ázsiai, a japán és a szahalini keserűfű Csehország területén létrejött (vagy elsőként ott azonosított), egész Európában elterjedt hibridjéről van szó. Az Új Magyar Füvészkönyv című növényhatározó cseh óriáskeserűfű (Fallopia × bohemica) néven azonosítja. A “Fallopia” tudományos nemzetségnév Gabriele Falloppio, latinosan Fallopius, 16. századi itáliai természettudós tiszteletére született. A “bohemica” a kelta eredetű Bohemia szóból, Csehország latin nevéből származik. A magyar név csak annyiban szorul magyarázatra, hogy a legfeljebb 3-4 méter magas növény mitől óriás. Attól, hogy egy lágyszárú növénynél ez rendkívüli termet, amit persze nem tölgyfákhoz hasonlítunk. A keserűség nem feltétlenül a növény kellemetlen ízét jelenti, pláne, hogy számos faj táplálékként is bevált, hanem a gyógyhatásra is utalhat.

Termékeny virág nélkül is gyorsan szaporodik

A cseh óriáskeserűfű függőlegesen felálló, vastag üreges szárú gyöktörzses évelő. A szahalini szülő levelei hatalmasak, hosszúkásak, szíves vállúak, ilyeneket néha láthatunk a hibrid tövénél. A fölső elágazások levelei inkább „csak” arasznyiak, egyenes vállúak, a hajtások vége felé egyre kisebbek. A növény alapesetben váltivarú kétlaki, de előfordulnak hímnős virágú példányok is. A hím virágzatok és az elvirágzás után maradó torzsák függőlegesek, a porzók messze kiállnak a lepelből. A funkcionálisan hímivarú növényeken a termők, a nőivarú példányokon a porzók csökevényesek. Magyarországon többnyire csak funkcionálisan hím példányok vannak, a háromszárnyú makkocska termést még nem sikerült meglátnom. Külföldi megfigyelések szerint a tenyészidő végi, kései virágok között inkább vannak termékenyek. Viszont ez a bizonytalan termékenység nem akadálya a növény terjedésének: a talajban kúszó gyöktörzseivel nagy területeket meghódít, szinte kiirthatatlan özönnövény. A nedves, vizes élőhelyek, patak- és folyópartok a kedvencei, de bárhol megtelepszik, egyetlen gyökérdarabja elég a szaporodásához. A sarjtelepek száraz kórótömegei egész télen láthatóak maradnak.

Vadtakarmány az erdőszélen

Az óriáskeserűfű fiatal hajtásai nyersen salátaként ehetők, párolva spárgasípok módjára vagy főzelékként fogyaszthatók. Hatalmas zöldtömege miatt az erdőszéleken kiváló vadtakarmány. Juhok és kecskék tavaszi legeltetésével az óriáskeserűfű sarjtelepek valamennyire visszaszoríthatók.

oriaskeserufu 02
Óriáskeserűfű habitusa

oriaskeserufu 03
Óriáskeserűfű szahalini jellegű levelei

oriaskeserufu 04
Óriáskeserűfű a hajtáson egyre kisebbedő levelei

oriaskeserufu 05
Óriáskeserűfű a nádas szélén

oriaskeserufu 06
Óriáskeserűfű vöröslő szárai

oriaskeserufu 07
Óriáskeserűfű felálló hímvirágai

oriaskeserufu 08
Óriáskeserűfű messze kiálló porzói

oriaskeserufu 09
Óriáskeserűfű elnyílott hímvirágzati tengelyei

oriaskeserufu 10
Óriáskeserűfű sűrű telepe télen

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?