Kései meggy, késő bánat

Kései meggy, késő bánat

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve - vigasztalhatnánk az erdészeket, akik elterjesztették ezt az apró, agresszív fácskát.

A kései meggy (Padus serotina) Észak-Amerikában közepes méretű fafaj, amely nálunk Európában kisebb fácskává nő, esetleg csak cserje marad. Mégis meghódította az erdeinket agresszív, invazív terjedésével.

Ez az özönnövény nem a kertekből szabadult ki véletlenül, hanem okos erdészek telepítették csupa jó szándékkal, szerte a kontinensünkön. De amint a közmondás is állítja, az ilyen tévedés gyakran a pokolba vezet.

Miért terjesztették el?

A szakemberek célja az volt, hogy a gyengébb, soványabb talajú erdőtelepítésekben kései meggy aljnövényzettel, cserjeszint alátelepítésével javítsanak a termőhelyi viszonyokon. Az elképzelés sajnos nem vált be, a talaj ugyanis nem javult, sőt épp a dúsan növő kései meggy cserjéi akadályozták az erdők természetes megújulását.

Száraz évjáratokban a vízért való konkurencia harcban a szándék szerint gazdagítandó eredeti erdőalkotó fafajok húzták a rövidebbet.

Meglapul és ugrásra készen vár

Érdekes a kései meggy ’meglapul és kivár’ stratégiája; a fiatal példányok elviselik az erdő árnyékát, beborítják az alsó szintet, de nem nyúlnak meg a fény felé, nem virágoznak és nem teremnek. Viszont, ha néhány fa kipusztul, vagy valamilyen okból kivágnak néhányat a zárt erdőből, és egy kis tisztás keletkezik, akkor a már előkészült kései meggyek azonnal támadásba lendülnek, robbanásszerűen megnőnek, termőre fordulnak, és százezrével érlelik a környéket tovább fertőző magvaikat.

Ehető, de vékonyhúsú, mérgező magvú

Amúgy a kései meggy gyönyörű növény, a levelei nagyon korán fakadnak, többnyire elsők. A hosszúkás levelek színe fényes sötétzöld, a fonáka világosabb. A virágzása viszont a nevének megfelelően kései, május végén, június elején nyílnak az illatos, rovarmegporzású virágzatai. A csak néhány milliméteres csonthéjas termései hosszú fürtökben csüngenek, eleinte zöldek, majd pirosak, végül feketén csillogók. A gyümölcs húsa keserédes, az ember számára is ehető, a madarak és vaddisznók kedvenc csemegéje, a mérgező magvak többnyire sértetlenül, csírázóképesen ürülnek. A növény többi része is mérgező, a már megokosodott erdei állatok a lombját nem legelik, a kérgét nem hántják. A tudatlanabb háziállatok viszont könnyen károsodhatnak.

Veszélyes hadviselés indul ellene

Mára, késő bánattól hajtva újra okos erdészek törik a fejüket, hogy lehetne megszabadulni a rengeteg kései meggytől. Kivágni nem érdemes, mert minden bennmaradt gyökérdarabjából új özönnövény lesz. Az egyik remény egy természetes ellenséggel, a lilás réteggombával való sebfertőzés, amely lassan legyengítve, a fák sarjadzását gátolva pusztítja az elszabadult ellenséget.

kesei meggy keso banat 02
Kései meggy színén fényes sötétzöld, fonákán halványabb hosszúkás levelei

kesei meggy keso banat 03
Kései meggy dús, illatos vrágfürtje

kesei meggy keso banat 04
Kései meggy cserjeszint a telepített erdei fenyvesben

kesei meggy keso banat 05
Kései meggy elképesztően gazdag terméshozása

kesei meggy keso banat 06
Kései meggy érett fürtjei

kesei meggy keso banat 07
Kései meggy levelek káprázatos őszi sárgulása

kesei meggy keso banat 08
Kései meggy szabadon álló példánya ősszel

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?