A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve - vigasztalhatnánk az erdészeket, akik elterjesztették ezt az apró, agresszív fácskát.
A kései meggy (Padus serotina) Észak-Amerikában közepes méretű fafaj, amely nálunk Európában kisebb fácskává nő, esetleg csak cserje marad. Mégis meghódította az erdeinket agresszív, invazív terjedésével.
Ez az özönnövény nem a kertekből szabadult ki véletlenül, hanem okos erdészek telepítették csupa jó szándékkal, szerte a kontinensünkön. De amint a közmondás is állítja, az ilyen tévedés gyakran a pokolba vezet.
Miért terjesztették el?
A szakemberek célja az volt, hogy a gyengébb, soványabb talajú erdőtelepítésekben kései meggy aljnövényzettel, cserjeszint alátelepítésével javítsanak a termőhelyi viszonyokon. Az elképzelés sajnos nem vált be, a talaj ugyanis nem javult, sőt épp a dúsan növő kései meggy cserjéi akadályozták az erdők természetes megújulását.
Száraz évjáratokban a vízért való konkurencia harcban a szándék szerint gazdagítandó eredeti erdőalkotó fafajok húzták a rövidebbet.
Meglapul és ugrásra készen vár
Érdekes a kései meggy ’meglapul és kivár’ stratégiája; a fiatal példányok elviselik az erdő árnyékát, beborítják az alsó szintet, de nem nyúlnak meg a fény felé, nem virágoznak és nem teremnek. Viszont, ha néhány fa kipusztul, vagy valamilyen okból kivágnak néhányat a zárt erdőből, és egy kis tisztás keletkezik, akkor a már előkészült kései meggyek azonnal támadásba lendülnek, robbanásszerűen megnőnek, termőre fordulnak, és százezrével érlelik a környéket tovább fertőző magvaikat.
Ehető, de vékonyhúsú, mérgező magvú
Amúgy a kései meggy gyönyörű növény, a levelei nagyon korán fakadnak, többnyire elsők. A hosszúkás levelek színe fényes sötétzöld, a fonáka világosabb. A virágzása viszont a nevének megfelelően kései, május végén, június elején nyílnak az illatos, rovarmegporzású virágzatai. A csak néhány milliméteres csonthéjas termései hosszú fürtökben csüngenek, eleinte zöldek, majd pirosak, végül feketén csillogók. A gyümölcs húsa keserédes, az ember számára is ehető, a madarak és vaddisznók kedvenc csemegéje, a mérgező magvak többnyire sértetlenül, csírázóképesen ürülnek. A növény többi része is mérgező, a már megokosodott erdei állatok a lombját nem legelik, a kérgét nem hántják. A tudatlanabb háziállatok viszont könnyen károsodhatnak.
Veszélyes hadviselés indul ellene
Mára, késő bánattól hajtva újra okos erdészek törik a fejüket, hogy lehetne megszabadulni a rengeteg kései meggytől. Kivágni nem érdemes, mert minden bennmaradt gyökérdarabjából új özönnövény lesz. Az egyik remény egy természetes ellenséggel, a lilás réteggombával való sebfertőzés, amely lassan legyengítve, a fák sarjadzását gátolva pusztítja az elszabadult ellenséget.
Kései meggy színén fényes sötétzöld, fonákán halványabb hosszúkás levelei
Kései meggy dús, illatos vrágfürtje
Kései meggy cserjeszint a telepített erdei fenyvesben
Kései meggy elképesztően gazdag terméshozása
Kései meggy érett fürtjei
Kései meggy levelek káprázatos őszi sárgulása
Kései meggy szabadon álló példánya ősszel
