Bókoló bogáncs, a legelők réme

A bogáncs Skócia nemzeti virága, de egyben az egykori brit gyarmatok átkozott gyomnövénye. Csak a rovarok szeretik, senki más.

A bókoló bogáncs (Carduus nutans) kétéves fészkesvirágzatú, szúrós növény, amely hazánk egész területén elterjedt. A Carduus szó tövist és bogáncsot jelent, a nutans hajlongót-bókolót. És valóban, a növény minden része szúr, valamint a nagy lila virágzatok többnyire lefelé hajlanak. A legenda szerint az éjjel bogáncsba botlott lopakodó ellenség jajgatása riasztotta a skótokat, és így segítette a tövises virág a sereget a haza megvédésében. A Bogáncsrend lovagjává válni ma is az egyik legmagasabb kitüntetés Skóciában.

Legelő állatok ápolgatják

A bókoló bogáncs az eurázsiai napos legelők tipikus növénye. Az első évben csak mintegy fél méter átmérőjű tőlevélrózsát fejleszt. Az állatok a szúróssága miatt megkímélik, viszont körbelegelve megszabadítják a vetélytárs növényektől. A második évben egy-másfél méter magasra növő terebélyes bogáncs is ehetetlen a nagyobb állatok számára, de a körbetaposásuk jó táptalajt teremt a szél terjesztette terméseknek. Így a bogáncs egyre nagyobb területen hódít, rosszabb esetben beborítja az egész legelőt. Ez történik manapság Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrikában, ahol a bókoló bogáncs irtandó, invazív betolakodóvá vált. A rendkívül formagazdag növénynek számos alfaja és hibridje ismert a világ minden sarkából. A melegebb tájakon egynyári növényként még szaporább.

A legelőt tönkreteszi, de közben a rovarokat bőségesen táplálja

A bogáncs a túllegeltetett és a bolygatott legelőkön nálunk is átok a háziállatok szempontjából, de tápnövénye számos rovarnak. A fészkenként száz, nektárban gazdag csöves virág nagyon csalogató, a bibék hosszan kinyúlnak, de a rövidebb porzók virágporáért mélyre kell hatolniuk a bogaraknak. A bókoló bogáncs késő őszre elszáradt százezer terméses kórója kiváló természetes madáretető a havas teleken. Az olajban gazdag kaszatok madarak életmentői a hidegben.

Bókoló bogáncs habitusa