Az egyik leggyakoribb magyar fa, amely bozontos kupacsáról és két évig hízó makkjáról könnyen felismerhető.
A csertölgy, vagy talán elterjedtebb nevén, a cserfa (Quercus cerris) az egyik leggyakoribb magyarországi fafaj. Üde, tápanyagban és csapadékban gazdagabb termőhelyeken a kocsánytalan tölggyel, melegebb és szárazabb déli fekvésben a molyhos tölggyel társul a hazai tölgyerdőkben. Közepes méretű fa, kései lombfakadással, rendkívül változatos formájú, de többnyire hosszúkás alakú, hegyes karéjú, érdes tapintású levelekkel. A levelek és a rügyek tövében megmaradnak a szálas pálhák.
A makk két évig hízik
A makk termések a virágzás évében csak borsónyira nőnek; a második őszükre, a teljes érésükre viszont az összes hazai tölgyénél nagyobbra híznak. A makkok nagy, bozontos pikkelyű kupacsban ülnek, ősszel kihullanak. A cserfa makkja nagyon keserű, ellentétben a kocsányos, a kocsánytalan és a molyhos tölgyek ehető makkjaival, amelyek az erdei állatok és az egykor makkoltatott disznók kedvenc eledelei. A szépen színesedő őszi lomb később megbarnul, és gyakran egész télen a fán marad. A tavaszra lekopaszodó cserfa vesszők jól felismerhetők az addigra már megkeményedő szálkás pálhamaradványokról.
Akit nem húztak ki a csávából...
A cserfa neve sajnos számomra is rejtély. A kézenfekvő szófejtés szerint az állati bőrök cserzésével, használhatóvá tételével függ össze. Tény, hogy az ásványok mellett számos növény is cserzőanyagok forrása, így a tölgyek is. A csertölgy kérgéből is készítettek cserzőlevet, csávát, amelyben a bőröket áztatták. A rendkívül büdös és maró folyadék egy nagy gödörben vagy edényben állt a tímárok, cserzővargák, csávásvargák udvarán. Életveszélyes volt beleesni, de akit kihúztak a csávából, az is hetekig bűzlött tőle. A cserben hagyásnak is ez a legenyhébb következménye, de remélem, hogy inkább csak képletesen értették.
…azt cserben hagyták!
A szófejtési kételyem kiváltója, hogy cserzőanyag az összes többi tölgy kérgéből, makkjából, gubacsából is nyerhető, miért pont a csertölgy adja ehhez a nevét. A tudományos név, a latin 'cerris' is lehetne, esetleg szláv közvetítéssel a magyar 'cser' forrása. Még ennél is valószínűbbnek tűnik nekem, hogy a fa német neve 'Zerr-eiche', a makk bozontos pikkelyeire utaló zerr = borzas az átvett szó. Persze az sem kizárt, hogy ezek a szóforrások a magyarban a hasonló hangzás miatt összefonódtak, és egymást erősítették.
Csertölgy hosszúkás levelei
Csertölgy karéjos levelei
Csertölgy megmaradó pálhái
Csertölgy, még a bozontos kupacsba zárt borsónyi makkocskái
Csertölgy éredő makkjai
Csertölgy gazdag makktermése
Csertölgy kétéves érett makkja
Csertölgy már üres bozontos kupacsa
Csertölgy télen is megmaradó lombja és szálkás pálhái
