Csillagőszirózsa: sárga és ibolya színfolt a száraz réten

Nyár végétől késő őszig gyönyörűen virágzó, védett növény.

A csillagőszirózsa (Aster amellus) fészekvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, két-három arasznyi magasságú, lágyszárú és évelő növény. Ritkán magányos, többnyire ivartalan úton is szaporodva, gyökereivel terjeszkedve telepeket képez. Az “Aster” tudományos nemzetségnév ógörögül csillagot jelent, a magyar őszirózsa szó a kései virágzásra utal. Az “amellus” fajnév eredete bizonytalan, esetleg az itáliai Mella folyó lehet a névadó. Az őszi virágzás nem egyedülálló, de ritka tulajdonság a versenytársak kikerülésére, bár ilyenkor már a megporzó rovar is kevesebb. A részben névazonos kerti őszirózsák (Callistephus) és az Amerikából behurcolt szökevények (Symphyotrichum) rokonai a nálunk honosaknak, de más nemzetségekbe sorolódnak.

Ibolyaszín virág, ejtőernyős termés

A csillagőszirózsa egyenesen felálló, keményedő és vörösödő szárú növény, csak fönt a virágzatban ágazik el. A szár és a levelek tapinthatóan, érdesen szőrösek. A levelek szórt állásúak, az alsók szélesebbek, nyelesek, a fölsők keskenyebbek, ülők. A fészekvirágzatok sátorozók. A fészekpikkelyek három-négy sorban állnak, lapát alakúak, szőrösek, a külsők rövidebbek, kissé elállók. A fészek peremén a nyelves sugárvirágok világosabb vagy sötétebb ibolyás-kékek, középen a csöves virágok élénk, később sötét sárgák. Elvirágzás után a bóbita szürkés, a kaszatok jól repülnek.

Kapcsolat gombákkal, hatszoros kromoszómaszám

A csillagőszirózsa száraz sztyepréteken, karsztbokor erdőkben, irtásréteken, löszpusztagyepekben él, hazánkban védett növény. A termete nagy változatosságot mutat, a kutatások szerint a mikorrhiza-kapcsolat, azaz a talajban együtt-élő gombák jelenléte, valamint a hexaploid, hatszoros kromoszómaszámú populációk is erőteljesebben növekednek. Dekoratív virágai miatt kertekbe, parkokba is ültetik, számos virágszínben kertészeti fajtái is ismertek.

Csillagőszirózsa habitusa