Deréce veronika: téli vitaminforrás kék virágokkal

Vízben és vízparton kúszó, nagy foltokat borító, ehető gyógynövény, még akváriumba is telepíthető.

A deréce veronika (Veronica beccabunga) az útifűfélék családjába tartozó, eurázsiai elterjedésű, elfekvő, arasznyi magasságig emelkedő, lágyszárú és évelő kúszónövény. A “Veronica” tudományos nemzetségnév ókori eredetű női név, az eredeti Bereniké formában egyiptomi és zsidó királynő is viselte, bibliai alak, csillagkép és szentek neve. A “beccabunga” fajnév svéd eredetű, talán pataki csomót, mások szerint csípős szájat jelent. A deréce szó régi magyar növénynév, az eredete és a jelentése is bizonytalan, ma egy másik növénynemzetség neve.

Kúszó szárakkal terjed, amelyek gyökeret eresztenek

A deréce veronika tiszta vizű patakok partján él, de a vízszint ingadozásának megfelelően néha a vízen lebeg, vagy víz alá kerül, ahol a jég alatt akár zölden is áttelel. A talajfelszín alatt és fölött is kúszó szárakkal terjed, a csomóknál gyökereket ereszt. A szár vaskos, húsos, a napos helyeken pirosló. A levelek átellenesek, rövid nyelűek, vastag lemezűek, tojásdadok, fényes sötétzöldek, a fonák világosabb, az élek fogazottak. Az egész növény kopasz. A virágok a kétoldali levélhónaljakban eredő fürtökben állnak, a szárcsúcs leveles hajtásban végződik. A virágkocsányokat hosszúkás murvalevelek támasztják. A csésze zöld, a cimpák szélesek, a párta sötét- vagy világoskék, a közepe fehér. A pártacimpák száma többnyire négy, de néha öt, közülük a felső gyakran nagyobb a többinél. A két porzó és a bibe kiáll a lapos pártából. A toktermések apró gömbök, a kiszóródó magvak a vízzel terjednek. A leszakadó szárrészek a patakparton megakadva könnyen gyökeresednek, és új kolóniát képeznek.

Enyhén csípős salátaként ehető

A deréce veronika minden része ehető, a levelek nyersen és salátának kissé csípősek, főzve kesernyések, de kitűnő téli és tavaszi vitaminforrások. Régen népi gyógynövény volt, vizelethajtónak és bőrnyugtatónak ajánlották. Akváriumi növénynek is alkalmas. Folyóvizek partjain, árkokban, források környékén a magyar középhegységekben gyakori, az Alföldön ritkább.

Deréce veronika kúszó szára