Cserlevelű saláta, nyugtató tejnedvvel

Az ehető salátaféle a hazai természet mindennapi növénye, a fejessaláta közeli rokona.

A cserlevelű saláta (Lactuca quercina) fészkesvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos növény. Méteres magasságú, lágyszárú, egy- vagy kétéves életű. Az egyik vad rokona a termesztett fejessalátánknak, de nem hasonlítanak egymásra, illetve mi átlagemberek ritkán találkozunk a kerti saláta magszárba szökött, vetőmag termesztésére megtartott, nyúlánk alakjával. A magyar saláta szó a latin sósságból ered, a cserlevelűség a csertölgy-cserfa leveleinek távoli hasonlóságából. A “quercina” fajnév is a tölgyek=Quercus latinjából származik. A “Lactuca” tudományos nemzetségnév tejet, tejeset jelent, és a saláták valóban tejnedvet eresztenek, bárhol megsértjük azokat, a gyökerüktől a virágkocsányig.

A saláta teje

A cserlevelű saláta tejnedvének viszont csak annyi köze van a tehén vagy más emlősök tejéhez, hogy ez is fehér és folyékony emulzió. Átjárja a növény minden részét, többnyire keserű, hogy visszatartsa a legelő állatokat, különösen a rovarokat, és a levegőn megszilárdulva elzárja a sérüléseket. A saláta fajok tejének viszont az ember számára is van jelentősége; nyugtató, altató, fájdalomcsillapító hatású, laktukárium néven évezredeken át az ópiumhoz hasonlóan használták. Az ópium is növényi tejnedv, a mákféléké, ezért kapta a mákony magyar nevet.

Ősszel vagy tavasszal csírázik

A cserlevelű saláta a saját, nem tudományos mélységű megfigyeléseim alapján tavaszi csírázásból néhány tőlevelet fejleszt, hamar szárba szökik, méteres magasságban virágzik, termést hoz, és elpusztul. Az ősszel csírázó magvakból viszont nagy tőlevélrózsa fejlődik, ha túléli a telet, akkor ebből kétméteres, hatalmas virágzatú, gazdag termésű növény lesz. Ehhez a kétéves formához minden bizonnyal vastag répagyökerek tartoznak, de ezt nem ellenőriztem, nem szívesen ásom ki a növényeket némi többlet ismeretért. A szár zöld, finoman bordás, üreges, elvágva azonnal ragacsos tejnedvet ereszt.

Az árulkodó levelek

Az alsó levelek nyelesek, lantosan vagy kacúrosan tagoltak, a felsők nyilas vállal szárölelők, gyakran bizarr alakúak, korán elszáradnak a lisztharmat fertőzéstől. A sagittata=nyilas vagy integrifolia=éplevelű alfaj levelei tagolatlanok, hosszúkás tojásdadok, élesen fogasak. A fészkek karcsúak, mindössze 7-15 virágúak, a csupa nyelves virágok sárgák, néha barna foltokkal. A termés sötét, majdnem fekete, csőrös bordás kaszat, fehér repítőszőrökkel. Határozói bélyeg, hogy a csőr is sötét színű, és a hossza csak a fele a termésének.

Cserlevelű saláta erősen tagolt alsó levele