Igénytelen gyökérzöldség.
A salátabakszakállt (Tragopogon porrifolius) kecskedísznek vagy zabgyökérnek is nevezik. Az őszirózsafélék közé tartozó növény ősi gyökérzöldség, ám az évszázadok alatt feledésbe merült. A Földközi-tenger vidékéről származó növényt ott már az ókorban is ismerték, Közép-Európába csak a 16. században érkezett. Később kiszorította a nagyobb terméshozammal kecsegtető feketegyökér.
A szupermarketekben, zöldségeseknél nem kapható, ezért magunknak kell termesztenünk, ha meg szeretnénk kóstolni. Könnyen nevelhető, nem sok munkát ad a hobbikertészeknek! Kétéves növény, jól bírja a fagyokat és a szárazságot is.
Mély termőrétegű, meglazított talajt igényel, a pangó vizet nem bírja. Félárnyékos vagy napos helyre kerüljön. Csak nagyon száraz időszakokban szükséges öntözni, a szárazságot és a fagyokat is jól bírja.
Közvetlenül a szabadföldbe is vethetjük a magukat március végén-április elején. A magokat 1,5 cm mélyen tegyük a talajba, 2 cm-es tőtávra, így később nem szükséges egyelni a növényeket. A sortáv 30 cm legyen. A magvetést a csírázásig (kb. 2-3 hét) tartsuk egyenletesen nedvesen.
A hobbikertésznek nem ad sok munkát, elegendő gyomlálni és néha meglazítani az ágyást. Trágyázni nem szükséges.
A második évben június-júliusban szép, lila virágokkal örvendeztet meg minket. Érdemes néhány növényt meghagyni, noha a virágzás után a gyökér már nem fogyasztható, de így majd magot foghatunk a tövekről.
Októbertől szüretelhető a bakszakáll. A gyökerek tovább nőnek, ha nem szedjük ki őket, a fagyok sem zavarják a termesztést, nyugodtan a földben maradhatnak. Folyamatosan szedhető egész télen, de az is megoldás, ha ősz végén felszedjük a gyökereket, majd egy sötét pincében, homokban tároljuk őket.
Hasonlít a feketegyökérre, de az íze visszafogottabb és a gyökere fehér, elágazó. Nem szükséges a feldolgozáshoz a gyökerét hámozni, de ha mégis pucoljuk, akkor áztassuk citromos vízbe, különben megbarnul. Püréként, levesként, köretként fogyasztható.
