Igazi vitaminbomba.
A csipkebogyólekvár készítése igényel valamennyi munkát és odafigyelést, azonban az eredmény minden fáradságért kárpótol. Székely Enikő az egyik Facebook-csoportban mutatta meg frissen készített lekvárját, melyet azonnal nagy érdeklődés övezett. Megkértük hát, mondja el nekünk részletesen, pontosan, mi mindenre volt szükség hozzá.
Édesanyám készítette mindig gyerekkorunkban, tőle tanultam. Én kb. 3-4 éve készítem, mivel nem nagyon szereti a családom a lekvárt, gondoltam megpróbálom, hátha megeszik. Nagyon bejött, na és azt se felejtsem el, hogy nagyon sok benne a C-vitamin. Ez az egy lekvár, ami biztosan elfogy.
Pontos receptem sajnos nincsen, mindig ízlés szerint készítem. A csipkebogyót mindig én szedem le, a falu határában akad bőven, érett, ép szemeket gyűjtök. Legutóbb 8 liternyi lett a megtisztított gyümölcs.
Megpucolom egyenként mindegyiket, levágom a bajszát meg a száját és felteszem lassú tűzön főni. Nem teszek semmilyen ízesítőt hozzá. Mikor megfőtt, letöltöm, hogy hűljön. Az a jó, amikor jó sok vízzel van főzve.
A már megfőtt gyümölcsöt botmixerrel áttöröm és utána sűrű szitán átpasszírozom. Mivel legutóbb nagyon sűrű alapanyagot kaptam, kénytelen voltam vízzel hígítani – ezért jó, ha bő vízben van főzve. Mikor ezzel megvagyok, akkor teszek bele cukrot és teszem fel újra főni.
A 8 liter gyümölcsből lett 6 liter sűrű alapanyag, amihez 1 kg cukrot adok. Addig főzőm, míg már nem habzik és jó sűrű. Ez nekünk egy szezonra elég, majd jövőre újra frissen készítek.
Szalicillel szoktam tartósítani, steril üvegekbe töltöm, száraz dunszt következik, majd a kamrában tárolom. Nagyon sokáig eláll. Nagyon finom, savanykás íze van. Kenyérre kenve, sütikbe vagy akár magában csemegeként fogyasztjuk.
2 napig dolgoztam vele. 1 nap megszedtem és megpucoltam, majd másnap főztem, passzíroztam és megint főztem. Nagyon hosszas folyamat a csipkebogyólekvár készítése.
