Önmagában és savanyúságként is fogyasztható.
Sokan rajonganak a cékláért – savanyúságnak elkészítve, sülve, salátaként – míg mások leginkább "földes" íze miatt kerülik. A fermentált cékla azonban még azokat is leveszi a lábukról, akik az utóbbiak közé tartoznak. Kazsimérszki Alida konyhájában már jó ideje készül belőle rendszeresen. A következőkben ő mutatja be lépésről lépésre az eljárást:
Gyakorlatilag mindent fermentálok. Ennek eredetileg egészségügyi okai voltak, mára azonban annyira átalakult a családunk étkezése (a fermentálásnak és a kovászolásnak köszönhetően), hogy már el sem tudnám képzelni az étkezéseket fermentált élelmiszerek nélkül.
Kb. 10 hónapja kezdtem a fermentálást, azóta – kis túlzással – ami a kezembe akad, azt fermentálom. A cékla mindig is a kedvenceim közé tartozott, szerencsére szinte folyamatosan kapható, így mindig van itthon.
Cékla, jódmentes só és víz kell hozzá. Aki szereti, nyugodtan fűszerezheti, de a fermentált céklának önmagában is friss, üdítő íze van. A céklát többnyire termelői piacon veszem, de legutóbb párom szüleitől kaptunk egy nagyobb adagot, ami garantáltan bio.
A céklát meghámozom, megmosom, legyalulom. Mindegy, milyen formájúra és méretűre vágom, ki hogy szereti... Reszeltem már közepes lyukú reszelőn apróra is, szeleteltem hosszúkásra, máskor karikára gyalultam – az ízét nem befolyásolja.
1 liter vízhez 1 evőkanál (=2 dkg) jódmentes sót keverek. Felforralom, visszahűtöm szobahőmérsékletűre.
Befőttes üvegbe nyomkodom a céklaszeleteket, a tetejét leszorítom egy megfelelő méretűre vágott céklakarikával.
Felöntöm annyi sós vízzel, hogy teljesen ellepje. A levegőbuborékokat kinyomkodom a céklaszeletek közül (egy kanállal megnyomkodom a tetejét). Rácsavarom a kupakot, majd egy tálcára állítom az üvegeket, ugyanis kb. 24 órán belül beindul a tejsavas erjedés, szemmel láthatóan "forrni" kezd a zöldség. A keletkező széndioxid a kupak mellett kinyom az üvegből némi levet, ez természetes folyamat.
Fontos, hogy nyáron, nagy melegben, amikor az erjedés nagyon intenzív, naponta egyszer sziszegtetem a kupakot, nehogy felrobbanjon az üveg. Hűvösebb időben már nem kell sziszegtetni, így az ősszel készített cékla télre is eltehető, spájzban, pincében is tárolható.
Ízlés szerint ízesíthető köménymaggal, hagymával, fokhagymával, egész borssal, mustármaggal...
Nagyjából a készítést követő 4. napon észrevehetően csillapodik a forrás mértéke. Ilyenkor akár már fogyasztható is, de a 14-21. napon van a legmagasabb probiotikumtartalma. Ezután lassan csökken, akár hónapok múlva bontva is sokkal hatékonyabb, mint egy gyógyszertári probiotikus készítmény!
Az íze friss, üde, az állaga ropogós. Teljesen eltűnik belőle a sokak által nem kedvelt "föld íz". Sokkal finomabb szerintem, mint az ecetes-cukros főzött cékla, ráadásul összehasonlíthatatlanul egészségesebb.
Magában vagy savanyúságként egyaránt szeretjük. Ma például paprikás krumpli és saját készítésű kovászos kenyér mellé esszük. A levéből minden nap iszunk 0,5-1 dl-t, nyáron akár többet is, nagyon szeretjük.
Akár hónapokig is eláll, ha jól van elkészítve. Nyáron – amikor sziszegtetem – hűtőben tárolom, így felbontva sem kezd el romlani. Télen pedig kiteszem a spájzba.
Még több fermentált étel Alida Facebook-oldalán.
