Ezüst pimpó: szóba jöhet a szűznemzés is

A pimpó példáján bemutatjuk, hogyan lesz a botanikai alfajokból, hibridekből és változatokból egyetlen gyűjtőfaj.

Az ezüst pimpó (Potentilla argentea) a rózsafélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. A “Potentilla” nemzetségnév a potens, alkalmas, hatásos szóból származhat, és bizonyára nagy hatású gyógynövényekre utal. Az egyik pimpó faj, valószínűleg a vérontófű, fontos szerepet játszott a vérhas nevű, hasmenéses betegség ókori kezelésében.

A magyar pimpó szó eredete bizonytalan, talán virágot, bimbót jelentett, de a pimpinella növény borsos fűszeressége is szerepelhet benne. A bor pimpósodása a borvirág élesztő megjelenése a darabban hagyott ital felszínén, ami káros jelenség. Az “argentea” fajnév ezüstöt jelent, és a növény ezüst színű molyhosságára utal. A gyűjtőfaj azt jelenti, hogy számos egymáshoz hasonló alfajt, hibridet és változatot közösen is megneveznek, miközben a tudósok persze kutatják az ezen belüli különbségeket. A gyűjtemény fő oka, hogy a pimpók kereszteződnek, a gyakran többszörös kromoszómaszámú hibridek a nemzetségben sűrűn előforduló szűznemzéssel, megtermékenyítés nélküli szaporodással valamennyire stabilizálódnak.

Az élénk virágszín vonzza a rovarokat

Az ezüst pimpó gyakran heverő szárú, arasznyi magas növényke, csak a szomszédokra támaszkodva nyúlik néha magasabbra. A tőlevelei nyelesek, tenyeresen osztottak, a levélkék fogasak, a fonákuk fehéren molyhos. A szárlevelek pálhásak, hármas-ötös osztatúak, a színük fényes zöld, a fonákuk ezüstösen molyhos, a szélük kissé hátra göngyölt. A virágok kocsányosak, öttagúak, molyhos kettős csészekörrel, a sárga szirmok a szélükkel sem fedik egymást. Az élénk virágszín és a sok porzó vonzza a rovarokat, de nélkülük is lesz termés. Az aszmagok az összezáruló csészelevelek védelmében fejlődnek, majd a szárazon már felnyíló csészeburokból a szél vagy az érintés rázza ki a terméseket.

Az ezüst pimpó Európában honos, Ázsiában és Amerikában is elterjedt. Nálunk a bolygatott, zavart gyepekben, legelőkön, cserjésekben, utak mentén gyakori. Napos helyeken gazdagon virágzik, szárazságtűrő, kövek repedéseiben, sziklakertben is megél.

Ezüst pimpó bimbói, virágai, termései egyszerre