A mezei tikszem apró virágocskának hatalmas irodalmi ismertsége van, és látni is benne azokat a tulajdonságokat, amelyek a regények és filmek szereplőiben megjelennek.
Az igazi mezei tikszem
A mezei tikszem (Anagallis arvensis) kevesek által ismert apró és jelentéktelen virág lenne a kankalinfélék családjából, ha az angol neve, a pimpernel nem szerepelt volna tízmilliós példányban kiadott könyvek, hét mozifilm és legalább két tévésorozat címében. De szerepelt. Ráadásul a könyvek szerzője a magyar születésű, báró Orczy Emma, a leghíresebb cím a Vörös Pimpernel, az angol eredetiben skarlát a színe. A kettős életű Vörös Pimpernel a francia forradalom vérpadjairól, a Modern Pimpernel a náci haláltáborokból szökteti az üldözötteket.
Hogy miért ez a kis virág a névadó, azt nem tudjuk biztosan; az én tippem, hogy a tikszem megbújik a réten a nála sokkal nagyobb növények között, csak egészen közel hajolva lehet észrevenni. A másik lehetőség, hogy a virágai csak fényes nappal vannak nyitva, borult időben és estére becsukódnak, és ilyenkor a pirosság hiányában tényleg szinte láthatatlanok. Az “Anagallis” tudományos nemzetségnév is erre a naponkénti, többszöri gyönyörködtetésre utal. A magyar tikszem név a háziszárnyas szemével való hasonlóságot véli, az “arvensis” fajnév mezeit jelent.
Egy mondat a regényből:
„- A Vörös Pimpernel, kisasszony, voltakép nem egyéb, mint egy kis utszéli gyom, de egyszersmind ez a név szolgál arra is, hogy mögéje rejtőzhessék a legjobb, legbátrabb, legnemesebb ember, aki valaha élt s aki ennek a névnek leple alatt végzi mindazt a nemes, önzetlen dolgot, amire vállalkozott.”
A mögötte rejtőző növény
A mezei tikszem egynyári növény, az élesen bordás szára csak kissé emelkedik fel, többnyire kúszik, fekszik. A levelek keresztben átellenesek, tojásdadok. A fonákukon sötét pettyesek, némely szakirodalom szerint a légzőnyílásokat keretezi a sötét folt, mások szerint ezek mirigyek. Az élénk piros virágok a levelek hónaljából, hosszú kocsányon nyílnak, a csészelevelek majdnem olyan hosszúak, mint a szirmok, bordásak, szegélyük halovány. A porzószálak szőrös rovarcsalogatók, a bibe gyakran kifelé görbül. A fedéllel nyíló toktermések kocsánya még tovább nyúlik, többnyire visszahajlik, kampósan görbül.
A borsos íz a méregre utal
A mezei tikszem már az ókorban is ismert gyógynövény volt, de bizonyítható pozitív hatását ma nem ismerjük. Viszont tudjuk, hogy mérgező, a legelő állatokat károsíthatja. Szerencse a növény csípős borsos keserűsége, ami miatt kerülik az állatok, ameddig találnak ízletesebb füveket a réten. A pimpernel név ebből a borsos ízből ered.
Mezei tikszem megbúvó kicsinysége
Mezei tikszem nyíló virága
Mezei tikszem élesen bordás szára
Mezei tikszem levélfonáka a sötét foltokkal
Mezei tikszem hosszú, bordás, szegélyes csészelevelei
Mezei tikszem virága oldalról
Mezei tikszem éredő termései a visszahajló kocsányokon
Mezei tikszem már nyitott toktermései
