Ha azt tapasztaljuk, hogy a málna (vagy szeder) érő gyümölcsein fehéres színű részek alakultak ki, az minden bizonnyal annak a jele, hogy a növény egy gyakori bogyóbetegségben szenved.
De mi okozza ezt a rendellenességet és vajon károsítja-e a termést?
Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a vackot körülvevő, apró bogyókból álló, éppen érésben lévő bogyótermés egy része kezd kifehéredni. Ez a fehéres elszíneződés érintheti a málnát, de a szedret is, bár leggyakrabban a málnán figyelhető meg.
Bár a látvány maga riasztó, ettől a málnaszem még biztonságosan elfogyasztható, bár ízre nem az igazi. Általános, hogy kereskedelmi forgalomban ilyen málna nem kapható.
Mi okozza a málnaszem kifehéredését?
A málnaszemet elcsúfító fehér foltok több ok miatt is kialakulhatnak. A leggyakoribb ok a napperzselés, napégés. Azok a bogyótermések, amelyeket hosszan ér a forró, délutáni napsütés, jóval fogékonyabbá válnak erre a betegségre, mivel a forró, száraz levegő lehetővé teszi, hogy a gyümölcsökbe akadálytalanul behatoljanak az UV-sugarak. A magasabb hőmérséklet, de még a szeles időjárás is kiválthatja a növényben ezt a nemkívánatos reakciót. Ilyen esetben jellemzően a termések nap felőli oldala fehéredik ki, míg az árnyékos fele természetes színű marad.
A fehéres színű bogyórészek kialakulásáért továbbá kártevők is felelősek lehetnek. Ha kártevőről van szó, leggyakrabban atka szívogatása okozza az elszíneződést. Ha a szívogatás következtében fellépő tápanyaghiány miatt alakul ki a rendellenesség, ránézésre is különbözik a napperzselés vagy rendkívüli meleg okozta kifehéredéstől. Ilyenkor ugyanis véletlenszerűen elszórt foltokként alakul ki a kifehéredett mintázat, nem pedig összefüggő területként.
Megelőzhető a fehér foltok kialakulása?
Míg a málna (és a szeder) legtöbb fajtája fogékony a betegségre, úgy tűnik, egyes fajták esetén még hangsúlyosabban van jelen.
Megelőzésként ne telepítsünk málnát a kert olyan részébe, ahová szabadon eljutnak a forró, nyári légmozgások. Az is segít, ha a sorokat észak-déli irányban alakítjuk ki, hogy ezzel is a minimálisra csökkentsük a napégés lehetőségét. Az árnyékolás is hasznos lehet, bár ezt csak azt követően célszerű alkalmaznunk, miután a beporzás megtörtént.
Bár bizonyos szempontból megkérdőjelezhető a gyakorlat, egyes vélemények szerint hatásos lehet, ha meleg időben naponta kétszer locsolással hűtjük le a felhevült növényt, hogy megelőzhető legyen a napégés kialakulása. A rövid ideig tartó öntözés lehűti a növényt, a víz pedig gyorsan elpárolog. Ezt a módszert nem ajánlott az esti órákban alkalmaznunk, mivel a száradáshoz elegendő idő szükséges a különböző betegségek későbbi kialakulásának megelőzése érdekében.
