Vitamindús gyümölcs.
Az aranyribiszke (Ribes aureum) a ribiszkék nemzetségébe tartozó, kb. 2 méter magasra növő lombhullató bokor. Ősszel vörösre színeződő leveleivel díszít.
Az Észak-Amerikában őshonos növényt Európában a 19. századtól ültetik díszcserjeként, valamint a nemesített ribiszke és egres oltóalanyaként. 1872-ben hazákban már kivadulását is észlelték.
Az aranyribiszke élénk aranysárga virágai illatosak. Termése álbogyó, éretten fényes fekete, de léteznek sárga, barna, vörös színű gyümölcsöt hozó fajták is. A kesernyésen édeskés gyümölcsöt a madarak és az emlősök is kedvelik.
A növény kedveli a nedvességet, gyakran fordul elő patakok, vízfolyások partján, réteken, bozótosokban, erdőkben. Ennek ellenére a szárazságot is tűri. Napigényes, a félárnyékot még tolerálja, de a sűrű lombozatot már nem. Ideális számára a laza, humuszos homoktalaj. Egészen -35 °C-ig fagytűrő.
Gyors növekedésű faj, háromévesen már virágzik, nálunk májusban bontja szirmait A bogyók június-augusztus között érnek. Az aranyribiszke egyes fajtáinak fekete színű a gyümölcse: a ’Black Gem’ adja a legnagyobb hozamot, a ’Black Saphir’ különösen későn érik, a ’Black Pearl’ pedig szinte szőlő nagyságú bogyókat hoz. A fekete gyümölcs július végére-augusztus elejére megérik. Ne szedjük le túl korán a bogyókat, várjunk egy kicsit, mert később könnyebben lehúzhatók a szárról és édesebb ízűek.
A narancsszínű terméssel rendelkező fajták már június végétől érnek. Valamivel kisebbek, mint a fekete ribizlik, szinte ragyognak a napsütötte kertben. Ültessük együtt a Black Pearl fajtával, a narancs ugyanis nagyrészt önsteril. A fekete fajták viszont egyedül ültetve is meglehetősen sok gyümölcsöt hoznak. Nagyon finomak, tehetjük őket müzlibe, de készülhet ivólé, lekvár is ezekből a vitamindús gyümölcsökből.
Magyarországon inváziós fajként tartják számon, bár magától csak kis hatékonysággal terjed, akkor is inkább csak vegetatív módon, sarjadzással. Az alföldi tanyák mellé korábban gyakran ültették sövényként és gyümölcséért, sokszor onnan is kiszabadult. Természetvédelmi szempontból azonban nem jelent problémát.
